Tabu

Perzsi.2020. március 23. 17:50

@joshdancato: Teljesen egyetértek veled. Pont ezért(is) igyekeztem fiaimat másképp nevelni. Merjék kimondani nyilvánosan is azt a szót, hogy szeretlek, ettől nem lesznek gyengébbek, sőt!, merjenek néha könnyezni, (szerintem az igazi fétfi sír néha, ettől még nem lesz puhány, ha egyáltalán nem sír, akkor egy gránitkő), merjenek színesebb ruhát hordani, stb. Nem attól férfi egy férfi, hogy beskatulyázzák , keretek közé szorítsák,.Az csak megnyomorítja a lelket. És ez fordítva is igaz. Miért ne lehetne egy nő akár pilóta? Nem szeretem, mikor nemük szerint ítélik meg az embereket. Az igazán fontos dolgoknál ember van, és kész. Nincs nő vagy férfi, max , ha a fizikai erőre is szükség van valahol. A halálról írt elképzelésed is nagyon igaz, és ha levizsgáztál, szívesen olvasnám a diplomamunkádat. Gyermek gondozónőként sok , színes egyéniségű szülővel volt szerencsém megismerkedni,olvashattam több száz oldalas dolgozatot is , pl az autista gyerekekről. Ez egy tanár diplomamunkája volt, és hasznos, hiszen épp volt 2 autista kisgyermekünk a csoportban. Ha a dolgozatod nem publikus, azt is megértem. Köszönöm a válaszodat, és kívánok neked nyugodt időszakot a jövőre nézve!

joshdancato2020. március 23. 17:00

@Perzsi.: Még nem publikus, és a Corona miatt sajnos megakadt az egész projekt... :(
A férfiak tényleg kevésbé beszélnek a témáról, de ez tudatos is, és szerintem részben azért van, mert így lett szocializálva idehaza mindenki.
Amikor meglátod az ilyen kezdetű kiírásokat, hogy: "Férfiak régen..férfiak most" és a többi hasonló lelkironcsoló, megfelelési kényszereket és komplexusokat előidéző normákat szembeállító generációs problémákat, azok mind ezekből adódnak. Az embereknek hiányoznak a Kádárista-munkáspárti alapismeretek: A férfi kapál és dolgozik a földön, a nő meg főz és otthon takarít és neveli a gyerekeket. Ha ez máshogy működik, az hibás, az nem jó család. Ha a férfi beszél a halálról, akkor szenilis vén öregember, aki már várja a megváltó kaszást. Ha a nő kiabál, akkor hisztizik és szellemi roncs csupán. Az véletlenül sem jut eszébe senkinek, hogy Isten adta jogunk foglalkozni az élet és a halál témaköreivel, vagy akár az ezekből adódó frusztrációinkkal. Ettől senki sem lesz rossz ember.
Nézd meg, hogyha felhozol egy mentális betegséget idehaza, pl., hogy te küzdesz vele, vagy egy barátod, akkor az az ember már le van hülyézve... ha érzelmekről van szó, akkor az csak feminim dolog lehet... és így félre van nevelve az egész generáció...
Ez csak férfias, az csak nőies lehet. Teljesen sztereotíp kondicionálás van és vannak idehaza közösségek ahol ez szégyen tárgya is, ha valaki felvállaltan mást csinál, mint az átlag. -Pl. cigány közösségben, ha a nő nem csak főz, csinál valami mást is, hogy érvényesüljön, azt már rossz szemmel nézik.
A kockulás is "szánalmas" és pejoratív értelmű szó volt ameddig nem lett hirtelen pár kocka nagyon híres és gazdag és mérvadó gazdaságilag/politikailag és populárisan.

Perzsi.2020. március 20. 11:25

@joshdancato: A média valóban felületes. Családon belül azt tapasztalom, hogy a temetésről, hamvasztásról beszélnek, milyen koporsó legyen, legye e zene, stb, de magával a témával, a félelemmel , már nem. Viszont baráti körben ellenkezőleg. tt a búcsúztatás mikéntjéről nem beszélnek, ám a folyamatáról annál inkább. Főként nők. A férfiak az én tapasztalatom szerint jóval zárkózottabbak. Érdekelne a vizsgamunkád, nem tudom mennyi publikus belőle, nem akarok tolakodni. Legyen szép napod! :-)

Erzsi

joshdancato2020. március 19. 21:45

@Perzsi.: Vizsgamunkaként is foglalkozok a témával és a tabusítás ellen vagyok nagyon. De ez belső körökben nehéz. Én ezt vetem észre. Szinte lehetetlen a családban erről a témáról beszélni. Fiatalokkal, idősebbekkel beszéltem a témáról és nagyon nehéz számukra kifejezni az egészet, az érzéseiket, a média meg hiába foglalkozik vele, sajnos felületes.

Perzsi.2020. március 18. 12:11

@joshdancato: Kérdeztem már, és vegyes reakciók voltak. Volt aki elmesélte az egész életét, amit az elhunyttal töltött el, volt aki bezárkózott. Nem azt írtam, hogy már nyíltak az emberek, csak azt, hogy már nyitottabbak, és feltűnt az is, hogy a média is egyre többet foglalkozik a halál témakörrel. Nem most, már a vírus előtt is ez volt az egyik csatorna fő témája, de a természeti adók is nagyon sokat foglalkoznak ezzel. Pl :Spektrum, stb. A valós életben még bőven van mit tenni. Köszönöm, hogy válaszoltál. :-)

joshdancato2020. március 18. 12:06

@Perzsi.: Rengeteg emberrel beszéltem és szerintem még mindig az. De, ha így gondolod, kérdezz meg bármilyen közeli ismerősödet, barátodat a halálról, egy családtagjának elvesztéséről és szerintem a reakció elég egyértelmű lesz.

Mikijozsa2020. február 25. 11:56

tabu felkelni :)

Perzsi.2020. február 25. 11:19

Remek gondolatsor. Ma már talán mégsem annyira tabu téma a halál.