Angyalként föld porait súrolva Nem hozva megnyugvást szürke éjjelen Mindenhol arcodat kémlelem.Nézem a Hold sugarában az ablakon beszűrődő kis fényeken. Felidézhessem az érintésed, bárcsak karjaidban lehetnék,s foghatnám kezeidet. Csak csendben ülnék, szavak nélkül megígérem. Nézném az arcod,nézném, hogy mennyire szeretlek. Boldog lennék újra, érezném, hogy semmisem lehetetlen. Falat melyet fehérre festhetünk, üres vászon előtted, tükör mögött lapuló szavak mind Téged illetnek.A szó melyet keresel, igaz szerelem. S egyszer már vénülő kezemmel fogom majd a két kezed hiszen ezt ígértem én meg teneked.