Az Élet iskolája

Mostanság egyre többször veszem elő a jó öreg történelem tankönyveimet... és ahogy idézem fel magamban azt a sok tanulnivalót, rájöttem, hogy valójában a tanulás és a jegyszerzés sürgetésének viharában sokkal inkább koncentráltunk arra, hogy "megtanuljuk" az anyagot, minthogy elgondolkozzunk a tartalmán. Most, hogy mindenféle sietség és kötelezettség nélkül olvasgatom a törikönyveket, sokkal világosabban rálátok a történtekre és az ok-okozati összefüggésekre.

Miközben ezen gondolkoztam, eszembe jutott, milyen elképesztő hibája ez az oktatásnak, hogy stresszkeltéssel próbálják rávenni a diákokat a tanulásra. Hihetetlen, hogy mennyi minden rá van zúdítra a fiatalságra. De ez nyilvánvalóan szándékos: sem a fiatal, sem a középkorú nem ér rá gondolkodni (mert a fiatal tanul, a felnőtt pedig dolgozik orrvérzésig) , csak a nyugdíjas, de az nem baj, ő úgy sem tesz már semmit ez ellen. Nagyon ki vagyunk sakkozva ám. Ez az egész játék szemmel láthatóan odáig fog fajulni, hogy csődbe kergetjük az oktatást - s ennek az előjeleit még a vak is látja már: nincsenek tanárok, és ha nincsenek tanárok, nem lesz aki tanítson, így nem lesznek szakemberek és értelmiségiek sem. Így eljutunk oda, hogy az oktatás helyzete borsot tör a gazdaság orra alá. Márpedig ha a gazdaság borul, akkor dominószerűen borul minden. Megoldások nincsenek, a helyzet egyre silányabb és szorítóbb. Nagyon meredek lejtőn van az országunk. Mi egyszerű halandók - azon kívül, hogy hangot adunk a véleményünknek - nem igazán tudunk semmit sem tenni. Mi és a gyermeikenk is áldozatok vagyunk saját korunk gyarlóságának.