Edeke blogja

Itt a legújabb versem kurd-magyar oda vissza fordításban. És igen. Azért kurdul, amiért gondoljátok. Szeretlek titeket. 

Ha a juhok?

😂😂🤣😁😁 “Arra gondoltam, hogy a nők is mondhatnának locsolóverset viszonzásul a pasiknak... ...Hát, köszi a verset, zöld erdő meg minden, A parfüm is jó volt, nekem ilyen nincsen. Anyádtól nyúlhattad, vagy akciósan vetted, Gondolom előbbi, mert kilóg a segged. Tojást tuti nem kérsz, lóvé kell meg pálesz, Nesze itt van ötszáz, hogy álljon a bránesz. Nyomjunk közös szelfit, instára vagy százat, Hashtag húsvét, easter, hogy enné meg a bánat. Gyere ülj le, egyél, nem jön ma már senki, Mivel tudnálak most én boldoggá tenni? Olyan részeg vagy már, mint a szódás lova, Elindulnál baszki, de asse tudod hova. Fészbúk cseten írnak a hervadó luvnyák, A várakozást már igen-igen unják. Nyomkodd csak a mobilt, alig tudsz már írni, Hát nem kellett volna reggel hattól inni! Közben jött vagy 10 like, mostmár mehetsz bátran, Hogy te meglocsoltál, látták több mint hárman.😂🤣Preininger Rózsa osztotta meg. Lehet ő is írta, nem tudom...

"Zs!"

  2013.09.13. 22:11

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. . . adjuk nekik Gellértet! Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy "anya!" , csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég, ha adunk neki egy tükröt.

Isten....rúgd fenékbe a magyart,
hogy rájöjjön végre,
a menyország, és a pokol is
ott van a szívében.
Láttasd vele, hogy az élet,
olyan mivé teszi,
Hogy jobb legyen, hogy rosszabb legyen,
ahhoz nem kell senki!
Isten...hagyd el a magyart,
hogy lábra álljon végre,
hogy felnőjön, hogy boldog legyen,
s azt lássa megérte!
Akkor ha ez eljön egyszer,
gyere vissza hozzánk,
S látod, majd a paradicsom,
lett a csodás hazánk!
Isten..ne hagyj mégse el,
Bocsásd meg mit kértem!
Ha szétnézek belátom, hogy
az van mitől féltem.
Magyar magyart átkozza,
ellenségeket gyárt,
ha elhagynál, nem maradna,
egy csöpp reménysugár.
Köszönöm, hát Istenem, hogy
fogod a kezünket,
ha, már a nagy öntudatban
vesztjük el eszünket...