Eleonora blogja

Akkor, ha már robot leszel mégis

remélem nem feleded a fákat,

tudod, az illatokat tavasszal

mikor még megbizsergette szánkat

parázsló tavasz virága, légi

útján észrevétlen, ma is fájnak

ám áldom létem teli vigasszal

hiszen földjén lábaitok járnak,

remény csupán, mit vet a matézis,

valaha volt s még meglévő társak,

létem gyertya s így könnycsepp viasszal

mégis megértem azok kik másak

Ha nem lennének az "öregek"
tán nem is lenne ez a világ,
vajon volnának-e gyerekek,
biztos akkor is nőne virág
 
s tán nemesebb lenne a rózsa
hibrid, dizájnos szirmú talán,
ma már talány, hogy az a spóra
hogy is tapadt meg élet falán
 
de lám felüti fejét a vád,
miattatok kerültünk ide,
és lehajtja fejét az anyád
kinek ma már nincsen senkije...

Helló kovi, hallom menő vagy, 

nem úgy mint a kaktusz virága,

felülmúlod mit tud ma az agy,

ám létednek van sok hiánya,

csak hogy tudjad, hisz én már tudom

köröttem pipiskedsz, hiába

teszed, magyarosított futon

ágyam tele raktam cihába

tömött levendulával, múltkor

kádba aplikáltam ecetet,

s készítek napi varázscukrot

mit régről tanultam, teneked

mert hát fáj a torkod, no para

tudod, csak úgy mint Hallovenkor

mert egyébként édes-egy cara

tudja, kiebrudalom akkor

ha átlépi házam küszöbét

pincelejáróban a balta

ha suttogja is a köszönést

kegyednek onnantól csak alma

Nem átkozódok, már nem,

köszönöm , mindenem megvan 

az elmúláshoz, násfák, gyöngyök,

hazug mosolyok, súlytalan szavak,

igen, a szavak nagyon nehezek,

véres az ajkam, igen, véletlenül

megfeledkeztem s haraptam,

sós, mint a delikát, granulátum szemek

a levesbe, hogy jól emésszen a gyomor,

évek kínját mosolyba fonni

tán utoljára ezen a tavaszon

Sok éve már, megült a szó fülében
most percnyi csendben újra ráköszönt,
képek sorát szitálja már fölébe
ím visszajött az is mi elköszönt.
 
Kaput keres mi élni elvezetné
mit róla tud a földi értelem
képek sodrában egyszer felfedezné
ám sorba rakni most is képtelen.
 
A tűzbe bámul mint megannyi őse
rőt lángok tánca jóslatot ígér
csak vonalat vés lapos rúnakőre
a múló idő életet kimér.
 
Időkapu lehet maga az ember
első fázis tán a fogantatás
születés lehet a második tender
a harmadik pedig nagy utazás.