Eleonora blogja

Humor
Eleonora•  2018. december 31. 18:45

Varázs éj

Öreganyót leltem 
reggel a tükörben
az ánti bocskorát
bizony meglepődtem.
 
Ámde köszöntöttem
tisztes főhöz szólva
szép jó reggelt mámi,
mondja, amúgy jól van?
 
Míg válaszát vártam
két kezem a csapon
ám belsőm nyugtalan
mi vár még e napon?
 
Alig mertem újra
nézni a tükörbe
ám valami sarkallt
öröm az ürömbe.
 
Mikor a hideg víz
megfürdette arcom
rögtön létre jöttem
csatát nyert a harcom.
 
Nézek a tükörbe
hát ott egy menyecske
kezdek már félni is
megcsíp egy legyecske.
 
Köszöntöm most őt is
mit tehetnék másért
varázsos lesz-e nap
nem történhet másként.
 
Kezembe ragadom
hajkefémet nyomban
nincs sok fésülendő
ne gondoljunk kontyban.
 
Mégis valahogyan
csak eligazgattam
hajlakkom ugyan nincs
soká elmaradtam.
 
Estébe hajlik már
év utolsó napja
árva, mint régóta,
ám lila kalapja
 
színt visz ahol várják,
szalaggal átkötve
sminket is teszek fel
egy mosolyra fűzve
 
s ki mondaná rólam
aki reggel látott
csakis én tudhatom
a lelkem míly vásott.
 
Búcsúztatok évet
hát, volt amilyen volt
panaszom egy sincsen
bár az élet kitolt
 
velem, megismerem
és játszunk jövőre
ugye barátaim
egységre törőre.
 
Cipőm is felvettem
menjünk hát a bálba
adjon új év áldást
mézet a kanálba.

Eleonora•  2018. április 2. 14:32

Szolidan

Frissebb voltam mint a hajnal

ébresztettem madárdallal

kis csibéket zöld fa ágat

kinyitottam a bezártat

öntözetlen nem maradtam

tojásokat osztogattam 

gurult ide-amoda

kölni víz se laboda

vállamon a tündérrózsa

fehér ingem illat tócsa

megtévesztő az aer

nincs hajamban dauer

húsvét hétfő, víg rítus

a többi nem publikus

 

Eleonora•  2018. február 25. 20:34

Levél

Szia Toll!

Régen láttalak, egy betűt sem írsz, mi van veled?

Téged is elkapott az influenza, vagy eltörött a tintás üveged? Azért írhatnál, tudod, csak úgy, hisz írni mindenről lehet, pl. a cserebogár halhatatlansága

remek téma. Vagy a politechnikai helyzetek.

Írhatnál a kerítésdrót szakítószilárdságáról, á, ne, megteszik azt mások, igaz, nálunk is laza a kerítés, de majd szőlőkarót kalapálok. 

Oly szép téma lenne a CSOK, no vélem, nem egy csokoládé, mire annyi pulya felnő, emberré, nem marad málé.

Miért nem mész fel a fécc bukkra, az egy modern mesekönyv, te, ha látnád, hogy mit összehazudnak, némely dolgokról az emberek. 

Ne aggódj, már zárom  a mélem, képzeld így mondják a levelet ma már, és hány meg hány szó rímelhet rá, ezen töprengek mostanában, de nem terhellek, pihenj, ha neked jobb úgy, ám  pihéid rendezd kérlek  szálirányba.

Üdv.


Porzó


Eleonora•  2017. december 30. 17:47

Tüzijáték

Szilveszteri bálba

készül már az ó év

víg famíliába

fűti őket jó hév.

 

Január komótos

mint nemes zongora

csak néha bolondos

mert most fáj tompora.

 

Február az árva

mint a kasztanyetta

jobb időre várva

kapsz majd hogyha lesz ma.

 

Március gyöngyökkel

esőbotot lóbál

csillogó gömbökkel

varázsolni próbál.

 

Április gyantázza

ex basszust a brácsán

huncutul hantázza

szándékost jár csámpán.

 

Május oly hódító

ahogy bendzsót penget

tudjuk, hogy lódító

ám szíveket renget.

 

Június meg maga

egykezes furulya

kevés hát a szava

és legtöbbször mulya.

 

Júliusnak sármos

szájharmonikája

ő sohasem álmos

mindenek dacára.

 

Augusztus pengő

mint a nemes kotó

arany párnán rengő

mint valami kokó.

 

Szeptember tűnődő

tétova tilinkó

szeme bár tündöklő

járása csalinkó.

 

Október híresült

pergődob ruhába

csodálják mily lesült

délről jött futtába.

 

November is bekap

a zengő kobozba

nem kell neki rehab

mehet a dobozba.

 

December a legény

duhaj a trombita

feledtetni serény

homok a trombiba.

 

Felállt a zenekar

harsogjon az ének

kiáltsa ki akar

egy Boldog Új Évet!

 

Eleonora•  2017. június 2. 21:44

Stációk

Egy reggel történt, összeragadt szemmel

mint csipás kismacska úgy ébredtem fel

arcomat kínban kezemmel kerestem

örültem hogy meglett, mint ki kincset lel.

 

Összeszedtem magam három kanállal

ilyen állapotban ember nem átall

oltalomért menni, megrogyó vállal

hiszen tapogatva, puha a támfal.

 

Kiutalták hát az összes stációt

ami nem ígér nekem sok biztatót

elindulok tehát, járok járhatót

talán csak túlélem ezt a kaptatót.

 

Nyomban betértem a vámpír tanyára

váltságnak három ampulla az ára

megmérték merően még többre várva

ám de én nevettem a bolt bezárva.

 

Rátértem aztán a törpék útjára

bányászni mélyben torka szakadtába

bámultak bizony bizarr mandulámra

ám én nem adom, túl magas az ára.

 

Lovaglás volt a másik próbatétel

no meg hát egyéb, ilyen szemre vétel

kengyelbe kerülve színezve vérrel

amazoni létem tűz erejével.

 

Ámde hátra van még két procedúra

ezeken át kell esnem majd a túlra

verset versel vesének mesés kútja

porcelánbolt a végcél, végzet útja.