Eleonora blogja
SzemélyesNeked
Tudod, piszokság amit tettél
velem, teljesen tudatosan
s ma már ebből nincsen kibeszéd
pedig próbáltam folytonosan
nagyon szerettem volna, ennél
velem egy burritót okosan
mondanám, bár ez egy kis veszély
na, ma csak vagyok, magyarosan
ám még nem kacagányos estén
csak úgy vékonyan magamosan
végigsimítok betűk testén
lélekfáradtságtól álmosan
kérdezem, féltél, hogy keresném
fonalát szavakba kódoknak
no, mert tiltást minek is vennék
ha nem egy lezáró akkordnak
ám mégsem az lett hiszekegyéj
én esküt fogadtam magoknak
nekem elég egy karéj kenyér
nem vagyok gondja a nagyoknak
Ovi nélkül
Elfogyott a szabi
menni kell munkába,
nincs gond, itt a mami
vesz majd gondozásba.
Két kicsi sárkánygyík
min is töri fejét
sok játékra vágyik
szívják mami tejét.
Kemény az első nap
próbálják a pástot
ám a mami harap
nem sütnek kalácsot.
Két hét edzőtábor
alapjait rakja,
ki lesz világvándor
mosolyok patakja.
Pokemon keresés
ez az első próba,
gondolat terelés
simogató szóra.
Holnap indiános
a díszek már készen,
farkas a magányos
töpreng tipi mélyen.
Réti virág, húga
lesi minden szavát,
mami hangja súgja
ne feledje szavát.
Aztán következik
minden napra játék,
sárgára kövezik
Óz útjára ráfért.
Ebédre a kedvenc
kinek mi a vágya,
-vigyázz ott a kredenc-
sír az egyik szája.
Másik is rázendít,
mami fő a lébe,
ám nevetést cserdít
lép a baj elébe.
Bendzsót ragad nyomban
ne félj kicsi gyermek,
léted biztos honban
vigyázva nevelnek.
Telik a nap, telik
hallatszik, hogy Anya...
helyük már nem lelik
ám mosolynak szava
átsegít a percen,
megjöttek a kocsik,
öröm magas tercen,
kioszthatók csokik
Szükséges
No, haver, akkor most leülünk beszélni.
Tiszta az elme, semmi kábszer,remélem már nem mersz rózsaszínt remélnihisz mindent megéltél mi átver. Igen, ilyen koron vagy igazán magadegyedül eme szép világonélet hétköznapokból, jövő, mi ragadörömhöz, kedvesen kínálón. Ne pattogj, még hogyha értelme is lennecsukjad csak be szépen szájadat,boltod egy rossz kacat, itt senki sem venne,ha nem hiszed, nézd csak vágyadat. Mindent megkaptál, mindent, amit csak kértélvolt segítség innen és tovaám te gyáva voltál, és folyton csak féltéltűzkő villant, nem voltál kova. Tárgyalás ez itt, s te kell, hogy légy a bíróremélem, döntés örök életfog még nevetni a lelkünk mely ma sírómosollyá tereli mi széled. Kérlek téged próbáld, haver, még ne add felhisz a holnap hozhat új utatvidám ez a meseföldi azarielegy kis manó mindig ott kutat. Aztán csak egyre lenni, emeld a fejedmutasd másnak a virágokat,a végtelenben nem is lelheted helyedmert hibázik aki tátogat. Ne tedd hát, szóljál, hiszen van mit mondaniengedd a fényeket szabadonkérdéseket, válaszokat, megoldanijárni mint pók, ismert falakon. haver, jól tudom, hogy nem hiszel most nekemsemmi baj mert én így is bízommegértem, hogy miért is nem maradsz velemde lesz veled még találkozóm.Beszélgetés hét év után
Félek, fázom. Nem jó ez így. De csak 1 nap a leg neheze, ki kell bírnom, el fog múlni, csak 24 óra. Megteszem, igen, amit kell.
A legszebb virágot választom, s vigyázok rá egész évben.Mondd, ott túl a léten, mi bűnöm van még, ami nem enged meghalni engem? Engedd, hogy megérezzem, hisz az az életemTöprengés
Bevallom, hittem én a szónak
baráti valós kézfogónakörültem, mint gyermek a jónaksejtettem értelmét a szónak. Nem szívet, lelket adtam érteigaz, soha, soha nem kérte,megmért, engem, talán úgy véltemég nem vagyok érdemes szépre. Belül a dal mindig ott zsonogmint augusztusi alkonyokfeledtek, mint néma lábnyomokEvereszt vagy sivatag homok.