Visszacsatolás

Essran_Rothmor•  2020. február 25. 14:54  •  olvasva: 123

Perifériára szorult lelkek vagyunk,

Hol, sűrű cseppekben folyt a könny,

S becsületünk sok csorbát szenved,

Hogy életünk hossza, legyen a legszebb.


Gagyognak a zöngés-zöngétlen párok,

némán tátogó halaknak fejei csücsörítenek,

S a lényegi mondandót csak az írógép

lüktető kattogása tolja, betűről betűre,

balról  jobbra.


Kocsonyás, sikamlós talajon csúszunk,

mint hatalmas amőbák a táplálékért.

Bekebelez, nem enged semerre,

csak ha erőszakot táplál be az elme.


Kínzó fájdalom ér, ha lenyelnek,

Mert ellöknek, s megemésztenek.

Fogysz  bőszen, s a lelked apad,

Mert útvesztőbe engedted magad.


Rézsút vágják beléd a kardok élét,

hogy a forradás kacska legyen és

roncs idegek hálózata tömje be a rést.

Sorvadjon el végre minden idegvégződés!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!