Léleksziluettek

Hited rég eltékozoltad,

tàn nem is hittél soha,

a kérdést mindíg odébbtoltad,

pedig nem voltál ostoba,

vergődès a fojtó engedelmesség,

templomhideg àlmodozàs,

igy lesz nem kívánatos a restsèg,

s erre nem jön feloldozàs,

üldöz az élet tovább hitetlenül,

markában tartja lètedet,

aztán kènyedben is ellehetetlenül,

s keresztre festi kèpedet,

hitted vagy nem , hogy alakíthatod

a sorsod, kívülàllóként érezhetnèd,

magadat idővel tovàbb adhatod,

màsoknak lelkedet elfelezhetnèd,

hitet keresgélsz rövidke èlteden,

s értelmet hiàba keresel ezèrt,

minden a létedben képtelen,

nem lehet megtalàlni a " vezèrt"

ezred évek óta az irànyítót keresed,

s mindíg titokkà korcsosul,

égbe kiàltod emberi eredeted,

hiába... lèted hamuvà módosul.

Testeket takar a humuszkeverő,


Árnyat borít ràjuk a hazug temető,
hitet sulykol lelkekbe a távozàs,
vajh , mikor jő az igèrt feltámadás?