Léleksziluettek
VéleményTörzsvendég....
Alkoholba fulladt álomvilagban
leledző,amúgy értelmes , okos ember,
másokban keresi a hibákat,
pedig lelkében hullámzik a tenger,
zenebolond,gitàrozik, jól énekel,
de sajnos árnyak és démonok,
kísérik göröngyös útján,
s s isznak vele, okozat nélküli okok,
halált megvető batorsággal merül a posványba,
a visszatartó erő rég eltávozott,
neha-nèha beleszédül az ágyba,
sajnàlat nèlkül lesz végleg elkárhozott,
a bódulatban zombikkal sétálsz,
álmaidban is folyik a vodka,
sírsz es már nem tréfálsz,
bár többre lennél érdemes,
fejed rég beledugva a homokba!
Sorsok...
Álmok kataton sodrásában élünk
nappalok hangjai dübörögnek az èjben
falra szegezve mindennapi kèpünk
s nem talàljuk magunkat a fènyben
Keresve sem találjuk a létigéket
templomok kövein vàrjuk a csodàt
vègig àbrándozzuk a misèket
s kilèpve látjuk többiben az ostobát
Régóta tudjuk hazudnak az àlmok
s az èlet sem mindíg kék èg
sokszor elhagynak örök barátok
s megsárgul a règi fènykèp
Csúfot űz a sors számolatlan
terhet akaszt vállunkra a hatalom
mondjàk nem számít hisz bárdolatlan
és magasra nő trágya s az alom
Torzulások.
Tornyosuló képtelenségek,
Poéta lélek
Poéta lelkem fénypászmákkal ébredezik,
kóbor szellemek rímeket ígèrnek,
szellemekkel álmodó éjszaka érkezik,
s a gondolatok ágyamban elférnek,
Benéz a hold okkersárga fénye,
versemben már nem talál helyet,
holnapi soraimra nem lesz igènye,
de nem is kérí a kitűntető kegyet,
túlozni poéták boros kiváltsága,
szavakban bút, örömöt keresgèlni,
kóbor lelkek foszlott imádsága,
mindent, és semmit fojtón megèlni,
hordja a szél élet szemetét,
megirní bátor a nyűglődő költő,
sodorja halálra ítélt kórházi leletèt,
s nem jut testère elit felöltő,
túlzó szavak de vállalom,
gondolatok terhe a vállamon......
Kortalan
A lélek kortalan, időtlen suttogás,
reinkarnáció hangokkal töltve,
az életre hosszú nyelvet öltve,
alvó érzéseket ébreszt a szép,
misztikusnak tűnik a kép,
belűlről érkező vizit mellet
döngetve Tarzant kellet,
a lélek dühöngeni is megtanult,
karmazsin májfolttá kifakult,
turbóra kapcsolt világunk,
elementáris erővel kívánunk
kitérni, mázsás súlyokkal létünkön,
parázsló mosolyokkal a képünkön,
a bohócmutatvány nem egyszerű,
hisz zsebre vágva a szép, s a derű.
küzd a lélek, időtlen harca konok,
emberi sorsokon csattanó ostorok,
mostoha életek csillaga pillanat,
elmúló , ébredő, újra élő mint a nap!