Léleksziluettek

Vers
Pflugerfefi•  2022. január 22. 20:29

Magyarként halok!

Magyarnak születtem, magyarként halok,

s magyarul szólnak hozzám az angyalok,

mit igért az élet, kis hazám  tán felèbred,

múlt könnyein csónakázva  eléget

minden fàjdalmas törtènést végleg,

megjönnek a szép boldog  élhetések,

s kihajtanak az elültetett vetések,

mosolyra mosoly oldott  vàltozás,

az álmok jövőre szoprán hangolva,

s a boldogságban szívesen barangolva,


Magyarnak születtem, magyarként halok,

magyarul szólnak hozzám az angyalok!


Pflugerfefi•  2021. október 13. 20:52

Èvszakok

Szél röptet haldokló levelet,

űzi, hajtja avarnak,

s az ősz ad hideg keretet,

amit a szél kavargat,



Elvetèlt a nyàr, tüzes álma,

barnàra váltott ,

rozsdafoltos lett meleg bája,

sötèt festékbe mártott,



Kis cinkèk  magot keresgélnek,

vasfüggönyt horgol a fagy,

a kányàk károgva  zenélnek,

dióra izgul a varjúagy,



A platánok fàzósan összebújnak,

alattuk màr deres a pad,

az èlet hangjai elvonulnak,

a múlás is valahol elakad,



Hisz a tél ígèrete, mi màs, ..a tavasz,

mely újjulàst varàzsol,

lehet az idő akármilyen ravasz,

az ébredés , elmúlàst is eltanàcsol...

Pflugerfefi•  2021. augusztus 10. 22:02

Megbotozva...

Mosolyog az èlet kanàlisa,

mindent elnyelőn, tàtott szàjjal,

azt súgja helló,szevasz, szia,

elmúlsz a hervadó vàggyal,


kisért a múlàs abban a percben,

mikor csak rá gondolok,

nem lesz dal magas tercben,

ràncolódnak tovàbb a homlokok,



mèg èbredek az igèretes fènnyel,

nem lakható a kisérő àlom,

megbaràtkozom a ténnyel,

hogy ez lesz az utolsó bàlom,



valami késett alkalom kisér,

lèpcsőkön torzan botladozva,

csak làmpàt oltva ígèr

èveket, hàton megbotozva,



Pflugerfefi•  2021. február 27. 20:43

Hervadàsunk...

Látom szemedben a sok szép képet,

mit együtt éltünk át,

veled csak csodával èrhet véget,

e szívet érintő kiràndulás,


Mulandóságunk  sétáló felhő,

a szived mègis kezemben,

s ha nap az egekben felnő,

lelket rengetünk szeretetben,


Éltünk során változtunk sokat,

ráncokat gyűrt ránk az élet,

talán nem mostunk mindíg fogat,

s a pörkölt néha elègett,


A macska nyávogott az ételért,

s a porszívó volt hogy bedöglött,

elmúlt minden mi vèget èrt,

nem volt ki  teljessé könyörgött,


Ennyire telt az èletünkből  szervesen,

hervadásunk marad a miènk,

s nem kérdezi senki kedvesen,

szèp ez, de mègis mièrt?

Pflugerfefi•  2021. február 8. 20:43

Eredet...

Belenyúltál a mába remegő kézzel,

sorsodat felzabálják a holnapba kábítók,

kenegetnek a kísérők hamis mézzel,

s rád vadásznak a kètes csábítók,



vértelen háború, s mègis élet a tèt,

minden napod halálra  kikèpzett,

magadèvà tennéd akárkièt,

bárki lehet az èletből kivèrzett,



szorgosan kergesd a múlás terhét,

a vèlt idők görcsös  kellemetlensègét,

lágyítsd meg érte az èrtetlen kergèt,

univerzumi eredet embertelensègèt,



hisz nem tudod, honnan jöttèl,

mièrt és merre visz  rövid utad,

úgy nèz ki itt kicsit kikötöttèl,

látod mègis feneketlen kimert kutad.....