Hála

Ginna•  2019. november 17. 12:09

 

Oly sok éven át voltam hálátlan gyermeked,

nem éreztem magamon szelíd tekinteted.

Panaszkodtam, sírtam, csak kértem minduntalan,

később elfogyott a szó is, úgyis hasztalan.

 

Szándékod elrejtetted, nem értettem semmit,

terved jövőt formált, áldón tárva kezeid.

Nem nézted hűtlen, bűnben vergődő lelkemet,

csak szerettél, s csendben megadtad kérésemet.

 

Méltatlan jöttem, mégis kiáradt kegyelmed,

elrontott életem hátad mögé vetetted.

Megbocsátottad minden vétkem, feloldoztál,

új esélyt kaptam, szívemben reményt gyújtottál.

 

Most az arcomon a hála könnyei folynak,

áldásod oly bőséges, szavaim nem fogynak.

Dicsérlek örök, megváltó szeretetedért,

áldom szent neved bűnbocsátó kegyelmedért.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ginna2020. május 13. 22:42

@Törölt tag:

Kedves Tibi! Nagyon örülök, hogy olvastad a versem, amiket pedig írtál, különösen jól estek. Köszönöm szépen! :)

Törölt tag2020. május 12. 23:10

Törölt hozzászólás.

Ginna2019. november 17. 20:20

@Mikijozsa:

Ámen!

Köszönöm, hogy olvastad a versem!

Mikijozsa2019. november 17. 19:26

Hála és dicséret az Úrnak, áment

kicsisara2019. november 17. 19:04

@Ginna: :)

Ginna2019. november 17. 14:21

@kicsisara:

Szia Sára! Nagyon örülök a hozzászólásodnak, és hogy tetszett. Köszönöm! 😊

kicsisara2019. november 17. 13:59

Szia...gyönyörűen írtad meg! Lelket simogató! Nagyon tetszett!