Kicsikinga blogja

Elveszve...

Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermek lelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!

Fázom, és a torkom is fáj, és hideg a szoba, és a reggel is késik, és, és, és, annyi mindent mondanék még, amit akkor régen nem akartam, nem mertem, nem tudtam, hogy mit, hogyan, de már felnőttem ám...

vagy mégsem...?

Próbáltam én mindent, gyakoroltam ölteni, foltozni, de valahogy mégis rongyos maradt mindenem...

Akkor, én mindent elveszítettem, és egy életre elvesztem...

Az üvöltő csendet nem tudom túlharsogni, de talán meghallja a szívetek, hogy próbálom, már próbálkozom...
Isten áldásai vagytok nekem, Kedves Kis Társaim!
Mosolyotok, mindig velem van, és marad, amíg világ a világ!
Ennyi telik az erőmből, de remélem, eljut mindenkihez az ölelésem.
Egészséget, békét imádkozom, drága lelketekbe.

Bocsássátok meg a hallgatásomat, szívből kérem, és köszönöm, hogy távol a harag Tőletek!

Drágalelkűek!

A nehezeimből, egy grammnyit sem hagyok itt!

Áldjon Isten Benneteket!

2020.július 30.

Adventjeim

Megőriztem emléküket,
Egyiket sem felejtve,
Mert
Tíz körömmel véstem mindet,
Fájást tűrő kezembe.


2017. Adventjének első Vasárnapján.

https://www.youtube.com/watch?v=wnMbWz9kcgI

Meg kell próbálnom túlélni egy olyan traumát, amire nem tartom magamat képesnek.

VIGYÁZZATOK MAGATOKRA, EGYMÁSRA, és SOHA NE KELLJEN SÍRNOTOK MÁSÉRT, MINT AZ ÖRÖMTŐL!

Ha mégis túlélem, akkor benyitok az ajtón, amit SOHA NEM CSUKOK BE MAGAM MÖGÖTT!

MINDENT KÖSZÖNÖK, és IGAZ SZERETETTEL ÖLELEK MEG MINDENKIT!

ISTEN ÁLDJON BENNETEKET, KEDVES KIS TÁRSAIM!

VELEM MARADTOK, A SZÍVEMBEN, A LELKEMBEN  Ö R Ö K K É !



                                              Drága Poet!

Beléptem a kórházba ( kivizsgálásra ), ami nagy szó, hogy önszántamból tettem, és még azon a napon, belépett a fertőzéshalmaz is.

Annyira megijedtem, hogy este összecsomagoltam, és kijöttem, de nagyon rettegek, nem kaptam-e el valamit.

Bocsássatok meg, hogy mindetn megírok Nektek, de hát hol mondhatná el az ember, a búját-baját, ha nem a Családban?!


Most nem tudok viccelődni, mert meg vagyok ijedve.
Azt sem tudom, hogy vajon elég-e, ha mindent jól átmosok, még azt is, amit ki sem vettem a nylon zacskóból, és a papucsom, valamint a szandálom talpát ecettel átdörzsöltem.

Minden tanácsot HÁLÁSAN MEGKÖSZÖNÖK!

Tudjátok, én nagyon ijedős vagyok, és az orvosoktól, a nővérektől, nem kaptam kielégítő választ.