Éjjeli idegen

Talpam alá vettem az éjt.
Hazafelé tartok magam.
Számba szál koporsószeg ég.
Pontosan kettő óra van.

A közvilágítás csendes.
Az idő már kissé le hült.
Egy éjjeli idegen megy,
Jön, s valamiért meg örült.

Paketta füstrúd kezében,
S már tudom, miért jön felém.
Szó nélkül bólintok éppen,
És ezt tán nem érti szegény.

S veszem elő a zsebemből
Kova köves szerszámomat.
Most már ő is tudja egyből,
Szó nélkül, végre rá gyújthat.