Mikijozsa blogja

A tócsa felriad, hohó, fogyok
mint a harmat, rejtsetek sovány árnyak -
kövér autó oldala. Locsog
hozzá az autó kerék, na várj csak!

Nagyot fröccsent - szerte ment a tócsa,
odébb állt a nagy jármű diadallal.
Nesze hálátlan, hallgattál volna;
csillog az út pocsolya habjaival.

Ráakadt a napfény szánta nagyon,
s felitta teljesen mint a tejecskét
reggel a gyerekek, hörpölte fel.

Riadtan csillant vissza, mint finom
tükör a maradék latyak, kérve fényt,
Ó Uram, vigy magaddal szeretettel.

lukas a tökéletes agyüreg
viharok kavargása méla asztmás
olyannyira korszerű szemüveg
talál s keres bele csendet egy arcmás

tehát egyszerre három nap lehet
egyetlen ünnep egyetlen viharcsend
de mindent feled a nép s tetszeleg
feszítve két lator s az egyetlenegy

jeles nap feltámad a szél s elül
nyugalom nyüzsög szíven szúrt szívhangok
nem ostromolnak dobhártyát belül

közénk jön Krisztus megnyílnak az aklok
s a birkasereg legelve béget,
adj nekünk urunk - áldást-békességet

Eresztékkel képzelte el a hős a jövőt
paletát s ecsetet vásárolt magának.
Meresztett is szemét előre kíváncsian,
de a szürkeségtől minden színe sápadt
Tudásvágya kudarccal szembesült,, s tán hátrahőkölt...
ilyen anyaggal alkotni titáni feladat---

Fonnyadt virágok alatt alszik ím, vigasztalan.
maszatos képei egy kukában végezték
Felemás kedvében az ember emlegeti:
volt itt egy mázoló, furán kesergő;
"Lóvá tették, hisz ma már érthető a világ",
s a kép értékét veszti, ugye Picasso?

Küszködve csak a művszetnek élt;
nem volt se szeretője, se pénze vedelni;
kunyerált hogy olcsó, s hamis festéket tudjon venni.
Mindezekből jólnevelt úriemberként kiszállt
valahol a másvilágon várja őt valódi festőkellék...

Mint gömböt, ha kés szel, belül lukas,
cipóként vagdalták éveim s elfogy;
kenyeres pajtásom ne légy fukar,
szakadatlan bújkálsz, mint a félhold.

Egyik félnek fel kell vállalni, fel
erötlen hátralékát, ha fáradsz is,
haladj irgalom ösvényén, emeld
megbántottak vállait és gyámolítsd.

Szabad akaratból feltekintve
Sehol nem virágozhat szerelem,csak
hol én tárom ölelésre kezem.

A fény peremén, mint egy legyecske
két kezem  nyújtom gyönge  kezedbe.
Bízva süt reám lelked villanása -

Megújulást minden embernek, adj
Uram segédszívet, angyali lelket,
Megígérted, hol nőnek terhek, adsz
erőt oda, hogy kibírjuk ezeket.

Ha fájni tud országos szétesés,
kit egykor négybeszeltek, szép hazámnak
kereszten vergődése -, nem kevés;
Uram, elégtételt, itt, hiába várnak.

Ideje lenne már, hogy a magyart
is észrevegye a világ, s megoldja
ezt a nagy igazságtalanságot.

Nem az ellopott földet sirattam
sosem, nem, csak a jogot, mit naponta
megtipornak a gyarmatósítók.