Mikijozsa blogja

Ó, engem szeretni szoktak
énekfoszlány ez is fülembe cseng
Ó, engem sose bántottak
mily szép szavak, lelkem mégis eseng

Holtrege füstje de kékes
szeretni ki tud, mondd meg te édes
manapság ez is oly kétes
mint polci regény a bőrkötéses

Feldobog a szív remélve
nő az ember szeretet-igénye  

bánatod, örömed, érző lelked
mint fénylő szóegység, nemes türelmed
belefér a versbe, szépen szerkeszd

legyen vára reszkető lelencnek,
dacos gyalogosnak, kiből születhet
cimbora; ország oszlopát szegezd

ország gyámjait neveld erős kezed
és jókötésű szíved ne remegjen
igyekezz ami belefér elvégezd

körbevettek jéghegyek
magányos orom fent
repülnek szét bankjegyek
felköltik Beethovent
Nőnapi dalt komponálj
klassz nyitányt a nőknek
derékba-tört annyi sztár
ragadtasd el őket

esztétikus dalt nekik
virágének árja
velőt rázó sláger svinx
tépett szálnak párja
bombanőket oltsa be
az élmények csókja
sárga földig áztassa
a szerelem csápja

Itt a nőnap hála száll
minden nőre százszor
összevissza pusziljuk
kezük-lábuk újból
Édes kedves asszonyok
anyukák meg ángyok
adjon isten még sokszor
nőnapokat rátok

Romák barátja vagyok, vallásom egység
Múltam vízmosta gyökerét tűzre vessék
Letapad iszapba süllyed az emberség
Nézem a vizet belül sok szív ridegség

Mesénkben az értelem igénye nagy még -
tán a szél is tisztelettel hallgatja rég.
Egyszer, ha elviszi fontos üzenetként,
igazságunk európában nem szerették.

Azt mondják befogadtak, mily galád sunyin
hogy ellent álljanak mindennek mi rutin.
A haza az élet a szeretet magyar
ágakat növesztene és élne hamar.

Mi lenne ha humbug helyett fényt ontana
aki ránk a saját vallását tukmálta?
Nem könnyű ezt kimondani, Koppány még él,
táltos szívekben dobog magyar szenvedély.

előbb tanul az ember ütni
s csak utána később szeretni
szerelmével majd lefeküdni
s a felszántott földet bevetni

honnan jön mégis az elmebaj
mindig jóra emelni kezet
csak rossznak van itt védelmi fal
neki készül patikában kenet

s a háttér veszélyt forralva zsong
minél jobb vagy, annál hóhérabb
meddig bírod te égő facsonk
s akkor mégis légy toleránsabb

mint a kés, belévág a jóba
kacérkodik kegyetlen kézzel
hisz másnak szánt fájdalmi próba
szemében a vér is csak ékszer