Mikijozsa blogja

Ne vetülj árnyék ünnepre ma még,
hisz a holnap ígérete csipetnyi,
igazságmentes, édeskés hordalék.
Nekünk kell sós könnyeink letörölni.

Hiába várjuk mástól, némi fény
legalább adventkor hadd melengessen;
vehessünk részt magunk szabta misén;
ajándék vétel csödbe ne kergessen.

Homályos tükörből tolul a köd,
kísértésbe göngyöl, sebaj imádkozz!
Ne enged hogy örüljön, ne siránkozz.

Akármi lesz, a hűség ideköt,
A próbák idevezettek, kibírjuk,
s a gyertyákat, fényleni, ezért gyújtjuk.

de rég derék a fiatalság
nem is győzöm dícsérni ez igaz
jövőbe szaladó magyarság
gerinces legények erényes lányok

de rég mernék írni rólatok
merészek és eltökéltek vagytok
valahányszor nézem arcotok
veszem észre isteni mosolyotok

Uram, vigasztalj víg asztalt teríts
szigorú sziget a jóság helye, nincs
vendége; üres étkezdéd népesítsd,
regiment reggelijét civilnek készítsd.


Boldogság boltja ingyen sosem nyit
hanem a pénz csörgése, s a minőség
ár szerint  csorgat  adagolt dózist;
szüken mérik bár jól kéne kifőzzék.

Ó, Mennyeknek redőnye néha nyílj,
mint a virág ily didergő világnak;
ejtsd le halovány tükrőd - fénybe viggy!

A te kostolód megújulásnak
tüzével égessen ki mint a téglát;
és építs belőlünk menedékvárt.

szomorú voltál, nem volt hatalmad fölöttem
néztelek, pálmám elvenni hogy is engedjem
sajnáltam magam - én is szegény lehettem
s talán önmagam lenni soha nem mertem

s akkor belementem, s türlek,lehajtva fejem
nohja nem szeretek jó ember lenni én sem
s te segítettél nekem figyeltél borzongva
nem tudtad mit tennél meg erőddel soha

csak akkor nehéz átadni a hatalamat

ha előre tudom hogy hogy utána bántani fognak

ám, ha utána szeretet vesz majd körül

akkor minden rendben eltűnik az űr

Hosszabodnak esti várokozások.
Számít-e rám a világ, a világ?
szakad az istrang, málnak a hidlások;
malac sehol, nem kér kukoricát.


Kikönyököltem, a dombra tekintve;
Amott közelg szerelmem, szép lazán
mosolyog, csak én látom. más senkise!
Úgy tesz, mintha elkerülné, tanyám.

Közös Ballada a mienk, megosztjuk.
Ővé minden apró öröm, nekem
elég látványa, könnyünkkel lemostuk.

S ha lehet, szeress holtig - rebegem.
S kecmergek utána a messzeségbe;
Elnyel minket a táj, el örökre...