Mikijozsa blogja

Nem egyszerű letérdelni
ám, kit az Isten mégis térdre kényszerít
megteszi,  mert még akarna élni
Uram hárítsd el a bombákat, ó segíts!

És a Mennyei Atya meg is hallja
Letekint, szeme könnyes kegyelem
mikor a térdeplőre néz szíve, hangja
oly halk, de oly erős, mint a félelem.

nem egyszerű elszenvedni
mások dühét, ellenszenvét
nem a sok felénk lőtt nyilakat, türni
talán lehet, de megbocsájtani nehéz...

Embernek születni, mondjuk ceruzával kézben;
itt is fal ott is, máris lehet rá körmölni (?),
nincsenek titkok, bármit írj, bátran és "szépen",
s legyen árnyalt - , vagy illatos, mint az olcsó kölni.

Példa - mire jó a bezártság -? alkotni hagy;
lépni szobáról szobára, társat keresni.
Kéne a véső, melyel ablakot vághatsz,
de veszélyes, hiszen ki akarsz törni!

Függönyözd be, ha véletlen sok nyilása van;
Egy vakablak ajánlott - , mert mindig fénytelen.
Szemkímélő, mint az önkritika egy templomban.
Szabadulási vágyam rajta át fékezhetem-

A szeretet van tőlem távol, vagy fordítva
én élek messze tőle, önképem rafinált?
Átmásznék e falon, de vonásim ne torzítsa...

ne legyen művészetem se mondvacsinált.

Ha eskü kong nyomába egy reklámnak
se ég se tudomány nem hallja meg;
elém se álljon tehát ki csoportnak
szeszélyével feszeng mint a faszeg,

Sose hívj pártszekeret tologatni -,
fülem rég elkopott sok ígéret
betömte, spontán tanult meg csukódni;
meddig cincognak 30 éves fillérek?

Fogadalmak - parolák, tárgyalások -;
dumáljátok meg hogyan kell együtt
becsapni a népet -, engem hagyjatok!

Nem vagyok se párttag, se vetemült
népisarj. Akárki lehetek -, ennyi;
Nélkületek is tok tönkre menni. :)

Mókusfára pünkösdi eső hull;
égi Urunk - Szentlelked olyan,
mint a láng, fejünk búbján ha meggyúl,
adj nyelveken szólást, oltsd szomjam;
kiszáradt a világ torka - tikkad
s inni kér mely életkönyvbe iktat.


Mókusfára a nagy pele kúszik ;
fészket talált, sír a kis madár;
s mondják az ember is belebúvik
más fészkébe, szíve szakadár.
Ezt is mondják tudna ő, szeretni,
hisz nem szorul rá, mégis elveszi!

Mókusfára a róka is olykor
feltekint, de Te uram nem adsz
neki erre képességet; sokszor
minékünk se kellene engedd azt
hogy embertársaink kiraboljuk,
hogy másnál többnek lenni, ne akarjunk!

Mesét nem tud már az ember - se mást
hallucinál olykor ökörfejű hőst
kinek szarván szét nyom egy pattanást;
s a Múzsának meg - baracklé nedűt tölt.

Kaland sincs - otthont dúlt fel renyheség
a király fiának sem jutna kisszék,
ezért világgá ment, hogy szeressék
valahol, mert itthon rég kisemmizték.

De a szeretet az, édesanyáké
ma is éltető, s a gyermek habár
halad a közönylét felé -, erős lesz.

Ki nem ölheti belőle a szükség -
sem az egykedvű média, se más;
ahányszor visszanéz -  újra erőt vesz...