Rika

Nincs mit tenni, légüres vádak

Megfeszült nyomora a világnak

Így lesz elátkozott a bűntelen

Piedesztálon az ördög a szent!

Megmart álmokon fetreng;

Itt a szörny! A kezemben

Két lélek, lelkemben szenved.

S itt vagytok a kezemben...

Törékeny fényetek óvnám,

Itt remeg, elátkozott tenyerem

Vérerein lüktet mind hozzám,

Oh csak nehogy összetörjem.

Két törékeny kristály;

Talpam alatt penge; járok.

Pusztuljon hát a világom!

Inkább szabdaljon ezernyi penge,

Mint sötét szívem kristály lelketek összetörje...

Félelmek és vágyak
Lelkemre hágnak
Bennem egy érzés
Benned egy kérdés
Latolgatod ki vagyok
Élő még vagy halott
Igaz-e vagy hamis szív
Tanakodsz mit is bír
Vagy bírna el a világ
Belőlem mit is látsz
Árnyék vagy fény
Testből a vér
Lüktet belül éget
Ezerszer félek
Akarom hogy érezd
Hogy az aki érez
Nem üres báb
S szíve van tán
Már tudja mióta dobog
Menekült százszor holott
Ajkadon égne mint a szó
Mit kimondani lenne jó
De pusztít a némaság
S tán megfáradtál 
A sors láncol és rángat
Szíved mit is várhat
Várhatna akár engem 
Itt élsz már bennem
Kérdés nincs csak válasz
Ölsz vagy ölelsz válassz
Ha ölsz hát tedd gyorsan
Egyetlen fájdalmas szóban
Vagy öleld át a vállam
Suttogd azt hogy várjam
Azt a percet mit kerestem
Hogy láthassam a szemedben 
Amit egyszer elmondtál nekem;
"Bennem is megvan az, ami benned!"

Ahogy egyre jobban elveszek benned,

Mosolyok és álcák, törött pálcák,

Másolatod voltam; skicc grafittal.