Ifjú Matyó

A versírás számomra művészet, mert a szavak világa és mondanivalói a verben életre kelnek. 

Formálják az emberek gondolát, és elgondolkodtatja őket hogy mégis mi ment végben a költő fejében mikor papírra véste gondolatait?

Nyílván erre az olvasónak kell rájönnie. 

Az érzések és a szavak játéka miatt vers a vers. Egy gondolat körülírása, egy fájdalom megszemélyesítése, azért hogy az olvasó együtt érezen az íróval. 

Megtapintsa, következtessen belőle, hogy ez ne történjen meg vele, szóval egy vers lehet útmutató az élet nagy dolgaiban. Egy vers tud szeretni, gyalászkodni, fájdalamat okozni, vagy éppen gyógyítnai.

Kisiskolában és gimnáziumban nem nagyon szeretnek a gyerekek verseket magólni, mert úgy gondolják hogy feleselges, időpazarlás, és ezzel sokan így is vannak. De a vers a fiataloknak útmutató lehet hogy mit ne csináljanak, mitől távolodjanak el és mit szeressenek az életben, példaul ne igyanak sokat mert befolyásolja őket ahogy a drogok is, magukhoz láncolnak, bekebeleznek. A fiataloknak e papíra vetett szavak segíthetnek ezeknek a megelőzésében, segíthetnek azoknak kik nem találják a helyüket a társasági körökben, vigaszt nyújthatnak, örömet csalhatnak az arcokra és ez a legjobb benne. 

A modern technológia most már teljes életünkben ott van és a költészetnek alkalmaszkodnia kell ehhez a változásokhoz, frissíteni kell, új témaköröket kitalálni, megfogalmazni, és ezenek a hatására új irányzatok öhetnek létre, mert a magyar költészetnek szüksége van az új fiatal irányzatokra. 

Most röviden elmondtam hogy mi számomra a vers, és hogyan kellene hatnia a fiatalokra, akik közé én is tartozok, és a költészet jövöjét is megfogalmaztam hogy mire lenne szüksége. 

Ezek a gondolatok frissek, és megértem azokat akik nem értenek ezzel egyet, de ez a saját véleményem ezekről a témákról. 

Ha valakinek véleménye van nyugotan írja le. 

PBL