Sida blogja
JátékParódiák-3
Öregapám
Stílusparódia
(Pertőfi Sándor: Anyám tyúkja)
Üsse kavics! Öregapám,
Itt benn gubbaszt nyár derekán?
Mi érte? Tán fáj a lába,
Azért búvik a szobába!
Máskor kedve kerekedik:
Szomszédol, meg perlekedik,
Duhajkodni akad kedve,
Míg nem verik egyszer fejbe.
Dehogy verik! Nem is merik.
Mint a papot, úgy tisztelik.
Poharába óbor csurran,
Megyéspüspök sem él jobban.
Figyeljetek! Falu szája
Az öreget ne rikálja!
Legyen neki nyugta végre,
Régen megdolgozott érte!
Paródiák-2.
ÓVODÁSOK CUKI KIS ÉNEKE
(Füle Sándor
Kis költők depis kis dala)
Óvodásnak lenni keserű valóság.
Csak firkálni tudok, ezért esz a kórság.
Jön az óvóbácsi , mikor rossz a napja,
az én szép rajzomat a fejemhez csapja.
Mondjam kritikusnak? Az talán csúnya szó?
Ilyen egy óvodás szájára nem való!
Aki itt csúnyát mond, az lesz majd a jussa,
szégyenszemre egyből mehet a sarokba.
Óvodásnak lenni, mégiscsak kényelmes,
ha a gyerek csöndes, mindig engedelmes.
Firkálgat, ha szabad, ha nem : megül szépen,
fő, hogy a nagyokra, áhítattal nézzen.
Óvodásnak lenni játék, csigabiga!
Hintalóra ülhet, ha nincs semmi hiba.
Várat építhetünk kinn, a homok dombra.
Óvóbácsi szerint, a mi várunk ronda.
Aki ilyet állít, annak lelkén szárad,
ha az óvodánkban nem láthatók várak.
Láttam én, hogy szebbet ő se tud csinálni.
Megnézheted te is, apu, anyu, bárki.
Óvodásnak lenni, mégis öröm, hiszen,
ha megnövök lehet, hogy még sokra viszem.
Moderátor leszek, ha nem ma, majd holnap,
s én dirigálok majd az óvóbácsiknak!