Sida blogja

Már rég’ akartam verset írni róla.
A tanterem, az ősz és egy  tanár…
Diavetítés: Willendorfi  Vénusz.
Katedrán Kelle Sándor. Meghalt már.

Magyarázott, hogy miért szép e forma
mit látott benne ősünk és miért.
Kis kuncogás volt a hátsó padokban,
Pironkodás, majd értetlen beszéd.

...de évek multán magyaráztam én is,
hogy mit jelent, hogy miért szép nekem, 
olyankor felvillant a régi emlék,
az ifjúság... a régi tanterem. 

Elmúlt az élet. Ha tükörbe nézek
a wilendorfi nő néz vissza rám,
de már tudom egy„Willendorfi Vénusz”
lehet még szép egy bűvös éjszakán.