UazKopter

Kutatáshoz lágy hangszőnyeget kölcsönöz, Kurtág,

 lassan a saját életvezetésemben leszek kültag.

Szünetekben balkonom a ködöt, tüdőmből bővítem,

a sápadt holdfénnyel erősen korrelál bőrszínem,

a tudás mindenkié, aki azt bírja zsebbel,

zsebtelepem míg hajt, ismeretlen sleppel

kételkedés zarándok újtát járom majd szakadatlan,

ha megszakadok is, de a szavam adtam

magamnak, hogy kutatom majd a jobbat,

koponyám körfogatánál nem álmodok nagyobbat:

Talán összelopott tudást forgatok a rendszerbe vissza,

de a cél átmossa azt, így lesz újra tiszta,

a tudás mindenkié, de hamisítják a forrást,

sarlatánok tanaikkal keresnek fogást

a kollektív tudaton túl lelhető, anyagi javakon,

bögrémben tea robog át a jak vajon,

illata a dohány szagával fonódik össze,

a remény vámszedőiért, mantrát mondani jössz-e?

Az elégséges részemről csak ígéretes átmenet,

Ruttert olvasom, kapargatom a zárjegyet,

átlépegetem a törvény adta komfortzónát

ahogy beérem a Wehmeyer felé elkóborló mát.

Egyszerre tudunk sokat és kínosan keveset

egyes populációkról, ez katalizálja kedvemet

hogy feladva területeket hátráljak előre,

ettől kapok minden reggel újult erőre,

a leárnyékolt pedagógiáért kutatom a jobbat,

koponyám körfogatánál, nem álmodok nagyobbat.

Beszállok a vasba,szemeim bedobott ablakok,

körülöttem ember szagban pácolódó alakok.

Amíg a világító arcokat elszínezi a kóma

a hallgató mélyben hálóját szövő szarkóma

kerekít le, véletlenszerűen néhány sorsot.

A Hasnyálmirigy naplót bújom, nem a Borsot.

Csuklyás izmaimban az eltűnt órák izzanak,

magzatpózban várom, a hírek hátha felizgatnak

a kaja-kóma közben.

Ezt most, kösz nem!

-egy ideig a sápadt szóvivőnek kéretlenül felelgetek,

aztán már csak némán, bambulom a fellegeket

az ablakon túl, majd elnyom az álom.          

Csatangolok pár órát valami elfeledett tájon,

aztán átkapcsol bennem a két állású kapcsoló,

és újra önmagam leszek, az örök kapkodó:

napról-napra a cirkadián körben üldözöm

önmagam és reggelente a tükörben üdvözlöm

ha még hasonlít arra akire emlékszem.

Rég elkerül a bűntudat, ha valahonnan elkésem,

fékez a metró, nem tudom milyen napszak van,

kihűlt kávét szürcsölök a meleg szarszagban

mint bármikor. Mint bármikor..

Mangó, dinnye meg friss eper,

ez kombinatorika a turmixgép felett.

Másnaposan mérlegel a kisember,

hogy 6 deci gin, ebbe tuti még mehet.

Főzök egy jó chili con carnét,

holnap megvendégelem az egész konklávét,

hadd étkezzenek együtt az istenekkel,

nekem diétás szakácskönyv ingyen sem kell.

Analóg cigit gyújtok, ez nem a Bronson show,

de az én kezemben is megfordul a bors szóró!

Nem Buda Gourmet, nem is Bádog Gundel,

ide kizárólag, majszolni bújsz el.

Megéheztél? Hozd az ételjegyedet,

hadd komponáljak Neked újra életjeleket!

Nekem a főzés fla-móka, háziasított állatként

ha rizottót rittyentek, mehetsz az álladért

a földszintre le, apa gazdaságos, hasznos főemlős,

konyha főhős vagyis: a Kaja Kóhmann, felelős

a szundiért. De nekem, addig nincs megnyugvás,

míg el nem készül a vegán hamis gulyás

Angus marhából…

FONTOS: több vegán barátom is van, tisztelem és becsülöm az életvezetés ilyen fokú tudatosságát, ez az egyiküknek készült, értette a csipkelődő poént. Senkit nem szeretnék megbántani ezáltal!

Olyan kiugró manapság a kollagén szintem,

pankrátorok irigyelnek, s kollégáim szintén.

Kit köpött még e világra ki kolesz szoba,

csak az értheti, hó végén miért költesz sóra

nagyságrenddel többet mint a háziasan főző,

rizses lecsó receptjét halálig hazafiasan őrző

Mama. A Hotel Mutter, életpálya modellje

Semjén sem én nem lettünk, mondj erre

egy rentábilis diákhiteles kamatlábat:

másodállásban nyomom még a kalapgyárat,

hogy kigazdálkodjam a nagyra vágyó negyven

négyzetméterem törlesztőjét. Nekem legyen

mondva, rossz divatháznál manökenkedem,

lelki bulémiám mellett is megnövekedem,

olyan területeken, hogy a Kék Golyóban

ukázba adják, hogy fiam mától yolo van.

Így sem lettem több egy Újonc epigonnál,

pedig szinte minden szemfestéket lepislogtál

míg szavaltam Newton első törvényéről,

holott mit sem tudunk az egész tört részéről

sem. Ettől repeshettek. Már nem reppelgetek,

csak a reggelektől purgálva, rettenek meg

attól, hogy az albimba csak alibi szinten élek.

Nem szoktam, de arra azért sziiipen kérlek

hogy ha elszigetelődöm mint a szentinelézek,

üdvömért ne legyen szent mise, ének,

virrasztás, meg emléktúra sem lent a Mecsekben,

mert menthetetlen utolsó menetes meccsekben

megnemecsekesedem, a fordulatot ismered,

ha elhinni a végére már nem is mered.