Angyalszív
Ősz van
Nem lángol már a Nyár!
Eltűnt a délibáb!
Néma szívharangból,
Ágyúkat önt a Nyár.
Elfeslett egy álom.
Nem álmodjuk tovább.
Arcunkon hűs patak,
Mellünkön követ tör,
A majdnem boldogság.
Jégruhát varr a Nyár!
Nyárvágy
Hol egykor a Nyárban,
lángok nyaldosták az eget,
most pásztortűz, s körötte
könnytáncot jár a Nyár vágy!
Őszi fényben, tóparton
pihen a gyönyörű Nyár!
Gondolatoknak tánca!
Mérlegnek hintája!
Talán, tarisznyát készít a csend?
Jégbezárta szép arcát a nyár
Örökre véget ért a nyár!
Elhervadt minden rózsaszál!
Hideg, jégbe zárta arcát!
Az egykoron, lángoló nyár.
Már csupán bennem él tovább.
Nyári szívvel
Harangok halk hangja táncol a szélben.
Gyönyörű hangodra vágyik a szívem.
Illatod csókja, a szívemnek lánca.
Mély sóhaj mögé, mint foglyát bezárja.
Gyönyörű mosolyod, lelkem vánkosa.
A nyárról álmodik, álmomnak álma.
Álmom, messze az elérhetetlenbe.
Mosolyod, beragyog a végtelenbe.
Vérvörös szalagokkal köti gúzsba,
az éj gyönyörű álmait a hajnal!
Pimasz tükör hangját hozza a nappal.
De, nem szó üti ritmusát a szívnek!
Érzelmek mámorában, vakon élek!
Kápráztató, festett,... képzelt remények.
Mindörökké szerelem
Lényed léte, lényed éke.
Létem fénye, léted léte.
Lettél lelkem szép vendége.
Foglyod lett a létem léte.
A szívem lesz létem léke.
Benne léted szép emléke.
Gyermekhang a létem éke.
Harangszó a lét emléke.
Lent mélyen a föld mélyébe.
Vagy talán ott fenn az égbe.
Eltűnök a feledésbe.
Onnan nézlek téged némán.
Melléd bújok álmok partján.
Vigasz leszek könnyek hátán.