Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vád, keserűség
Mersinho• 2020. február 24. 16:58 • olvasva: 211
A keserűség, a vád ott lebeg a szélben
Ott van villámként a fekete égben.
Nyomás alatt tart minket, vigadni nem lehet
A vád teszi keserűvé a bús éveket.
Ott van, lohol az ember nyomába
Börtönrabként őrzi áldozatát, mint strázsa.
A komor gondolatainkat ők fakasztják
Mi fölénk tornyosulva; elnyomó magasság.
Gondosan óvnak, és lám az öröm kikerült.
Vád és keserűség mind a mi szívünkre ült.
Mersinho2020. február 25. 08:32
@skary: Valami fááááj ?
Mersinho2020. február 25. 08:32
@BakosErika: :) Köszönöm...
Mersinho2020. február 25. 08:32
@kicsisara: Szia
Így igaz...Köszönöm hogy olvastál :)
Mersinho2020. február 25. 08:31
@Perzsi.: Jól is érted....
skary2020. február 25. 07:23
áá
BakosErika2020. február 25. 06:27
Jól láttatod, gratulálok.
kicsisara2020. február 25. 06:24
Szia.. az önvád, nem a legjobb, mindenért "önmagadat hibáztatni egy életen át"
Tulajdonképpen miért is?
Persze az ember mindig önmagában keresi először a hibát, de nem biztos, hogy benne van a hiba.
De hibáztatni lehet, sőt tesszük, de felesleges.
Megfelelni? Másnak? Akkor az már régen rossz.. önmagának kell elsősorban az embernek aztán jöhet a tömeg.. :)
Perzsi.2020. február 24. 17:09
Ha jól értem, a Bibliai vádra, bűneinkre utalsz? Ha igen, értelek...azt hiszem. Azok engem is nyomasztanak, szinte megfojtanak, mert így azt érzem, sehogy sem tudok megfelelni...