Janus blogja
modern vers
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
dobogó dinamó
lüktető vér-áram
pupillás optika
fejekben pendrive van
letöltök felrakok
usb portokon
reklám és hirdetés
kéretlen tartalom
ezernyi csatorna
kémprogram vírusok
elferdült világból
3 D-t nyomtatok
este van daemon tools
pörgette képeken
alszik a valóság
lebeg az értelem
fekete fehérben
némafilm múlt idő
hibás a codek is
de azért nézhető
alkönyvtár mappában
elrejtett tartalom
tulajdonság pipa
enter és láthatom
felcsendül fájl-dalom
üt a médiatár
dinamóm zárlatos
és itt a kék halál
illanó idő
anyám és a fájdalom
ők szültek egy hajnalon
vére mosta testemet
együtt sírtunk életet
de jó volt a szív alatt
ringott minden pillanat
kicsi szív s az óriás
ölelt minden dobbanás
köldökzsinór helye seb
nincs sebem mi édesebb
emlék tőled jó anyám
életem szép hajnalán
megy az idő fut rohan
hol van már a tejfogam
halkan járva nem neszel
hajam között ősz meszel
megtanultam emberül
csendem öl majd legbelül
és a csendem elviszem
ha van ha nincs istenem
Ujjaid vasalják
Itt vagyok, nézz rám
és lásd meg, hogy az idő,
ráncot rajzolt bőrömre
mely csupa folt és redő!
Súgj a fülembe
valami csodásat ,szépet,
legyen benne vágy,
perzselő igézet!
Ujjaid vasalják
semmivé a ráncot,
csípd meg redőt,
s dobd el, mint bogáncsot!
Gyere, ülj ölembe
úgy mint akkor, régen,
ajkamra ajkad
és a szívem égjen,
mint egy nagy dobkályha
dübögve dobogjon,
és mikor megcsókolsz
testem lángra kapjon!
Szoríts magadhoz,
osztozz a tüzemben,
hogy a halálnak
most meg is üzenjem,
messze még az idő,
engem még ne várjon,
megannyi parazsam van
és égig érő lángom!
Gyere olvadj velem,
legyünk folyó láva,
mint tűzkígyók kússzunk
a sötét éjszakába,
forrjunk össze,
két test két lélek,
te bennem, én benned égek!
Ha jön a reggel,
apró szobánkba benyit,
és az ébredés
fülembe súg valamit,
az a valami
a te hangod legyen,
ha hallom
nincs ránc, folt, redő,
örök az életem.
2024.
Pillanatok
rugdalódzó hajnalok
gőgicsélő reggelek
kúszó mászó mondatok
érdeklődő nagy szemek
maszatos arc nappalok
asztalhoz ült délidők
megnyúlt mutált hangzatok
délutáni serdülők
felnőtt teher vállakon
utazik a délután
alkony leng az ágakon
lehúzza az est sután
csillaghullós öregest
éjszakán már agg szakáll
horizonton egyenest
életbe lép a halál
2024.
Pusztaság
Pipacs helyén kóró zörög,
sárga fű közt búsul a rög,
cickafarkon pókháló leng,
eső cseppen, csendben, nem zeng.
Sötét a föld, sötét az ég,
fényt présel le a messzeség,
úgy mint egykor könyvlap között,
őszi levél csöndet nyögött.
Puszta síkja, akár a tó,
fákból szőtt folt, ringó hajó,
szép vitorla lombkorona
kikötnének, na de hova?
Komor esté lesz az alkony,
nincs fénysugár, nincs már talpon,
éj kezében fekete zsák,
beleszedve tó, meg a fák.
2019.