Janus blogja

janus•  2024. január 27. 20:26

modern vers

 

dobogó dinamó

lüktető vér-áram

pupillás optika

fejekben pendrive van

 

letöltök felrakok

usb portokon

reklám és hirdetés

kéretlen tartalom

 

ezernyi csatorna

kémprogram vírusok

elferdült világból

3 D-t nyomtatok

 

este van daemon tools

pörgette képeken

alszik a valóság

lebeg az értelem

 

fekete fehérben

némafilm múlt idő

hibás a codek is

de azért nézhető

 

alkönyvtár mappában

elrejtett tartalom

tulajdonság pipa

enter és láthatom

 

felcsendül  fájl-dalom

üt a médiatár

dinamóm zárlatos

és itt a kék halál

 

janus•  2024. január 26. 20:11

illanó idő

 

anyám és a fájdalom

ők szültek egy hajnalon

vére mosta testemet

együtt sírtunk életet

 

de jó volt a szív alatt

ringott minden pillanat

kicsi szív s az óriás

ölelt minden dobbanás

 

köldökzsinór helye seb

nincs sebem mi édesebb

emlék tőled jó anyám

életem szép hajnalán

 

megy az idő fut rohan

hol van már a tejfogam

halkan járva nem neszel

hajam között ősz meszel

 

megtanultam emberül

csendem öl majd legbelül

és a csendem elviszem

ha van ha nincs istenem

 

janus•  2024. január 22. 21:56

Ujjaid vasalják

 

Itt vagyok, nézz rám

és lásd meg, hogy az idő,

ráncot rajzolt  bőrömre

mely csupa folt  és redő!

Súgj a fülembe

valami csodásat ,szépet,

legyen benne vágy,

perzselő igézet!

Ujjaid vasalják

semmivé a ráncot,

csípd meg redőt,

 s dobd el, mint bogáncsot!

Gyere, ülj ölembe

úgy mint akkor, régen,

ajkamra ajkad

és a szívem égjen,

mint egy nagy dobkályha

dübögve dobogjon,

és mikor  megcsókolsz

testem lángra kapjon!

Szoríts magadhoz,

osztozz a tüzemben,

hogy a halálnak

most meg is üzenjem,

messze még az idő,

engem még ne várjon,

megannyi parazsam van

és  égig érő lángom!

Gyere olvadj velem,

legyünk folyó láva,

mint tűzkígyók kússzunk

a sötét éjszakába,

forrjunk össze,

két test két lélek,

te bennem, én benned égek!

Ha jön a reggel,

apró szobánkba benyit,

és az ébredés

fülembe súg valamit,

az a valami

a te hangod legyen,

ha hallom

nincs ránc, folt, redő,

örök az életem.

 

 2024.

 

 

janus•  2024. január 19. 21:52

Pillanatok

 

rugdalódzó hajnalok

gőgicsélő reggelek

kúszó mászó mondatok

érdeklődő nagy szemek

 

maszatos arc nappalok

asztalhoz ült délidők

megnyúlt mutált hangzatok

délutáni serdülők

 

felnőtt teher vállakon

utazik a délután

alkony  leng az ágakon

lehúzza az est sután

 

csillaghullós öregest

éjszakán már agg szakáll

horizonton egyenest

életbe lép a halál

 

2024.

janus•  2024. január 19. 19:53

Pusztaság

 

Pipacs helyén kóró zörög,

sárga fű közt búsul a rög,

cickafarkon pókháló leng,

eső cseppen, csendben, nem zeng.

 

Sötét a föld, sötét az ég,

fényt présel le a messzeség,

úgy mint egykor könyvlap között,

őszi levél csöndet nyögött.

 

Puszta síkja, akár a tó,

fákból szőtt folt, ringó hajó,

szép vitorla lombkorona

kikötnének, na de hova?

 

Komor esté lesz az alkony,

nincs fénysugár, nincs már talpon,

éj kezében fekete zsák,

beleszedve tó, meg a fák.

 

2019.