kicsisara blogja

Vallás
kicsisara•  2020. március 28. 10:03

Hajnali órákban...

... arra keltem valaki kopog...

nézem a telefonom, hívás nem volt, üzenetek száma 10db.. egyik sem a nagyobb gyerekeimtől.. így megnyugodtam velük nincs semmi baj, aztán arra gondoltam, hogy mi van akkor ha azért nem írtak, mert nem tudtak írni, jelezni.. aztán újból hallom a kopogást.. az ösztönöm azt súgta ne nyisd ki az ajtót. De a kíváncsiság nagyobb volt, így mielőtt ajtót nyitok gondoltam kilesek az ablakon, korom sötét.. mozgás érzékelő semmit sem jelzett, aztán rájöttem, hogy be sincs kapcsolva, kihúztam. Bedugtam és akkor se láttam, hogy ki állt ott, mivel az ajtón nem látok keresztül, így az ablakoz álltam, hogy ha mozgás van akkor így láthatom azt aki az ajtó előtt állhat, a mozgás érzékelő bekapcsolt, senki nem volt ott, sőt kopogást sem hallottam.. állok ott még egy darabig, sehol semmi, már megnyugodva vagyok amikor felkapcsolt a villany, nem láttam ott senkit sem.. majd sötétségbe borult minden...  hirtelen valami fény tört elő s az a fény egy fura alakban tisztulni látszott.. és megláttam önmagam, ahogy körül vesz a fény, mosolyog rám a látomás aki én vagyok, s olyan lágy angyali hangon megszólalt s azt mondta, hogy 

- érted jöttem.. ne aggódj, minden rendben lesz, szereteid túl élnek mindent, s boldogok lesznek.. csak érintsd meg a kezem.. 

Nyújtom a kezem, meg akarom érinteni, már majdnem egymáshoz ér a kezünk, amikor ördögi kacajt hallunk és azt, hogy ő az enyém nem adom neked, kell, hogy még szenvedjen, itt kell maradnia, kell, hogy lássa, hogy a szeretete hová vezet.. 

Könnyezni kezdtem, az én alakomba feltűnő angyali látomás halványodni kezdett, megfordultam, s megláttam a legszebb férfit a földön, aki oly csábító volt, csókot lehelt a homlokomra.. S azt mondta, 

- van okod a félelemre, de neked nem lesz bajod, csak segítsd, szeresd a másikat.. megölelt s tova tűnt, üres lettem.. néztem a nagy semmit.. ott álltam s csak bámultam magam előtt.. 

Mély szomorúság töltött el, sírni kezdtem... egy távoli hang ébresztett.. a legszebb és a legédesebb hang..

- anya, anya jó reggelt.

puszit kaptam a homlokomra.. ami fel elevenítette az álmom.. magamhoz öleltem, boldogság áradt szét bennem.. nyugtattam magam azzal, hogy ez csak álom volt.. hogy talán kaptam egy új esélyt az újra kezdésre.. vagy........ 



Ki tudja mit jelent ez az álom? 




kicsisara•  2018. november 27. 09:52

Hang

Isten szólt hozzám!


Három jelet küldtem neked 
S te megállás nélkül rohantál 

Merre és minek? 


Ezen a napon isten küldte felém a rendőrt a szembe forgalomba.

Arra pillantottam de élveztem a hangos zenét, hamis énekhangom.

A zene ritmusát felvette a vezetési stílusom is.

Majd másodszor két rendőr autó jelent meg mögöttem.

Előttem a távolból egy traktor cammogót, fékezés lassítás, szemből jelek, traffipaxra figyelmeztetve.

Lassan haladva, zenét le halkítva énekeltem, de már nem jó kedvel.

Akkor hallom állj meg és fordulj vissza, 

A helyet is láttam ahol megállhattam volna nem tettem.

A falut elhagyva a rendőrautó megelőz a másik még mögöttem.

Előzésnél át néztem, szigorú arc nézet vissza, 

Mosolyogtam.

Már érzem, hogy már tényleg meg kellene állnom, a hely is adott volt.

Arra gondoltam, hogy a következő lehetőségnél megállok!


De már nem volt rá lehetőségem.

Egy jobb kanyarban az autóm balra megcsúszott,

Mire feleszméltem már hallottam a védőkorláthoz csapódó hangot, s láttam az erdőt szembe és pörögtem egyszer, majd másodszor.

Aztán valahogyan az autóm egyenesbe jött.

De két szembe jövő autó jött felém.

Jajj neee!!!

Körbe néztem s az árkot választottam.

Lassan lágyan hajtottam bele az árokba, ami nem volt mély de szerencsére ott volt.

A másik lehetőségekbe nem is akarok bele gondolni.

Ott az árokban nem fogtam fel azt ami történt.

Ültem némán, hátra dőltem.

Körül néztem.

Csend,

minden csendes volt, láttam füstölt az autó.. de benzin szagot nem éreztem.

Megállt az idő.

Nem tudom meddig ültem ott, nem tudom, hogy körültem mi történt, de örültem a csendnek.

Az életnek.

Aztán minden felgyorsult, bele csöppenve a valóságba.

Kiszálltam.

Körül néztem.

Nem volt káosz.

Rend volt.

Mindenki tette a dolgát.

Miattam mert nem hallgattam a HANGRA!