kukkantsbeblogomba

vén medveként tekint felénk könyöklőn
nyilván a szép érdekli még most is
galád Róma míg élt bár látta költőnk
nagy szenvedélyét züllött akkor is

s ő megénekelte büszkén a látványt
mely isteni fenség és női-szint
aztán elment meghalni nem kért márványt
hogy kőbe faragják elődeink

képmása mégis fennmaradt hiszen
sok léha közt egy fegyvertelen ember
csakis a legerősebb jellemű

kinek szava kard és nem félelem
hordatott vele acélt hüvelyében
gusztusa volt arra mi egyszerű

Ó, nagy teszójmiska, látjuk nagy
Kínlódásod, mint miként a Vezúv
Évezredek hordalékát kihányja
Avagy nem úgy hozod világra bús
Elmédből rapszodikusan művedet?

Teljességed csodálva lestük
Mint gyermek anyja emlőjét, hogyan duzzad annak tápláló benseje..
Nos mi is, mint Áron kinek vesszeje
Saját kezében tartva adván virágot
Érezzük áldását leírt soraidnak
Igen, ezekből fogunk a világ proletárjaivá kiteljesedni
Elhányván, mint Brutusz ama konyhakést
Amivel apja szívét tette próbára, lám kifolyt a sárkány vére
S megmérgezte Augusztusz Oktavianuszt
Elhányván eképp származásunk békjóit, letagadva őseink
Futunk, mint Antoniusz, aki kígyókkal maratta Kleopátrát,
Futunk hogy junios barátainknak
Lábát csókolgatva ama nagy
Migrancos bizniszben belefoglaltassuk önfeladásunk,
Akárcsak Ákán, a bibliai negatív alak,
Aki nem átalkodván a rabolt kincseket saját sátrába halmozni,
Ó nem, nekünk sátorunk vendéggel
Fog megtelni, és te, ó. nagy Költő
Megírod ám nékik a világpolgárság nagy dalát, szuper lesz :)

Vájár kezemnek középsúlya
szenet adó nagy hangulat köröző
csákány helyett billentyűt tapogató
szerencse szándékszóval kötöző

Tárnák betű-kép forgatója
nagy fejtésbe bemenetelt keresget
Allutámok aljára pakolt címszó
sorolt fára rákalapál szögeket

Dinamit ragosztót köp teleszáj
boltozat cementbe csavart szerel
vas feszkére homorítja, beleváj
telért nyomoz vésőéllel kirésel.

Máglyát emel beleszerkeszt feszeget
elszigetel talpszegecs váz kapcsolót ;
főtte alá munkahelyet tervezget
homok nélkül, márgaszőnyeg lelapolt.

Gurítóba küld sok lusta kereket
kőtörőre rögzítettnek körmei
lég-kalapál normálisan esetlent
kis fejlámpát elhordanak ővei


Harántszel lábujjak vonalával -
homlokfalba berajzolt szelvénykeret -,
Drótot felköt tovább sípcsont fémeken,
megússza egy nadrágszár szakadással 
és ha zuhan betonlapra ne essen,

Fekete porban villan szikla térde
nem bújik kabát alá a telep vége.
Ácsolgatok  füstben, kész bordázatom,
otthon alszom, mint egy fáradt csonthalom.

Keskeny résekben vállak szélessége
semmit sem ér, lapockám ott többet bír
Kimerül a nyakam, gépelek köhögve,
szemem vörösre csípi a kenőzsír.

Valamit sokszor sokáig kell mondani