Már elbújok...

legland•  2019. május 20. 09:40







Nem kiáltok már
rácsok mögött hallgat a szó
csak a múlt reccsen meg
mint balta suhintásától 
a templom ajtó


S a szerelmes szó
betakar mint a hó
alkony leng szívemben
s vacogva néz az este
milyen kék vagyok s idegen


És reszkető szívem
sárbataposott kínjain
úgy csillan meg a Hold
mint kés élén éjjel
ha életeket olt


Pedig nem régen még
aranyfényű tüzedben égtem
kérdezem én ez mi volt
nem szólok már
rácsok mögött hallgat a szó


s a szikrázó nappalok
úgy hullanak mint éjjel a csillagok
ha szerelemről álmodnak
az angyalok
de mint ijedt őz az árnyékától


vágyaim előletek
már én is így félőn elbújok...


















Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2019. május 23. 17:12

köszönöm szépen Evelin

legland2019. május 23. 17:12

köszönöm szépen, próbáltam...

miriam2019. május 23. 16:33

szépen írtad

kevelin2019. május 22. 23:26

Jó hogy benèztem hozzád gyönyörű verseket talàltam

legland2019. május 22. 17:07

Sára :-)

kicsisara2019. május 22. 10:54

:)

legland2019. május 20. 17:06

Köszönöm szépen Kinga, csak egy kicsit.

Kicsikinga2019. május 20. 14:53

Jaj, de szép, és szomorú!

legland2019. május 20. 13:17

Denise, én köszönöm szépen, hogy olvastál és biztattál.
A sokszor kitárt szív, mindig egyre kisebbre nyílik ki...
de még ott is beférhet valaki.
Még egyszer köszöm.

legland2019. május 20. 13:11

Nagyon szépen köszönöm Miklós!

Törölt tag2019. május 20. 12:58

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2019. május 20. 10:02

nagyon tetszett