Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Már elbújok...
legland 2019. május 20. 09:40
Nem kiáltok már
rácsok mögött hallgat a szó
csak a múlt reccsen meg
mint balta suhintásától
a templom ajtó
S a szerelmes szó
betakar mint a hó
alkony leng szívemben
s vacogva néz az este
milyen kék vagyok s idegen
És reszkető szívem
sárbataposott kínjain
úgy csillan meg a Hold
mint kés élén éjjel
ha életeket olt
Pedig nem régen még
aranyfényű tüzedben égtem
kérdezem én ez mi volt
nem szólok már
rácsok mögött hallgat a szó
s a szikrázó nappalok
úgy hullanak mint éjjel a csillagok
ha szerelemről álmodnak
az angyalok
de mint ijedt őz az árnyékától
vágyaim előletek
már én is így félőn elbújok...
legland2019. május 23. 17:12
köszönöm szépen Evelin
legland2019. május 23. 17:12
köszönöm szépen, próbáltam...
miriam2019. május 23. 16:33
szépen írtad
kevelin2019. május 22. 23:26
Jó hogy benèztem hozzád gyönyörű verseket talàltam
legland2019. május 22. 17:07
Sára :-)
kicsisara2019. május 22. 10:54
:)
legland2019. május 20. 17:06
Köszönöm szépen Kinga, csak egy kicsit.
Kicsikinga2019. május 20. 14:53
Jaj, de szép, és szomorú!
legland2019. május 20. 13:17
Denise, én köszönöm szépen, hogy olvastál és biztattál.
A sokszor kitárt szív, mindig egyre kisebbre nyílik ki...
de még ott is beférhet valaki.
Még egyszer köszöm.
legland2019. május 20. 13:11
Nagyon szépen köszönöm Miklós!
Törölt tag2019. május 20. 12:58
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2019. május 20. 10:02
nagyon tetszett