Várom a viharodat nyár

legland•  2019. május 18. 10:34






Mint fűszálakon térdeplő idő
csókod úgy hagyott nyomot
rajtam és minden estén
örök időkre 
szívemet megsebezvén
mint a fémekbe mart szavak
mik soha le nem kopnak
hogy tengermély magányomban is
megmaradjanak


Hogy mi formált bennem szoborrá
nem tudom már
de ha forró emlékedet tapintom
a szívem még mindig éget fáj
nehéz de szép is voltál
s mint mikor a sivatag
esőre szomjazik 
úgy várom a viharodat nyár
úgy várom hogy belőlem elmúljál

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2019. május 23. 17:10

köszönöm szépen miriam, igen én is most így érzem...
köszönöm mégegyszer

miriam2019. május 23. 16:36

igen, valaminek el kell múlnia, kell, hogy "kifogyjon" az emberből, ahhoz, hogy az újat be tudja fogadni... szépeket írsz...

legland2019. május 18. 18:57

Köszönöm szépen Róza :-) De ez most inverz, mert azért várom, hogy a feledést hozza már a nyár, a vihar, hogy elsöpörje a múltat :-)

Rozella2019. május 18. 18:42

tetszik a címe.. is :) bár a végével szerintem nincs igazán összhangban, de ennek a romantikus versnek nemcsak a címe különös, olyan várod is meg nem is hangulat... persze igazad van, 'ne várd a májust', hisz az már itt van :)

legland2019. május 18. 11:28

Köszönöm Virág, akkor már legalább ketten várjuk :-)

Liwet2019. május 18. 11:16

De jó! Én is a nyarat várom😄

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom