Vers-blokk

mystynekatika•  2019. november 18. 11:54

Versben élek


Ki hogy szeret,
nem főszerep.
Versben élek,
fáklyaképpen.
Méltóképpen.

Szó a kincsem,
szinte minden!
Kéktől érők,
istenfélők.
Vaj' túlélők?

Szabad forma,
kortárs-norma...
Gyermekeim,
egytől-egyig
Leheletim'

Elégia,
milyen igaz!
Bánat, öröm
- összekötöm,
csak van közöm...

Az Énképek
életképek,
- s vajon épek,
tükörképek!?
Ugye, szépek!?

Jellemrajzok,
belső harcok...
El nem rémiszt,
hisz nem tévhit,
- csak a mégis!








Nem olcsó a

 

Nem olcsó a
kegyelem,
mindig elég,
- csak bennünk
elégtelen...
Csak bennünk
elég legyen!

Nem olcsó a
kegyelem,
és hogyha van,
nem saját
kis érdemem...
nem saját,
s nem érdemem...

Nem az olcsó
kegyelem
mindennapi
kenyerem,
"Ellenkező"
- én nem leszek,
ellenálló...
bárd leszek!




Versvárakat építek

Versvárakat építek
csak kövezzetek,
kövezzetek!
Kő kövön majd ott marad,
csak kövessetek!
kövessetek!
 
Kőszívetek meglehet
epedve reped...
Új születhet!
Hússzív vár a várban benn!
Valóra vált majd
hű álmokat.
 
Versvárakat építek,
csak kövezzetek,
kövezzetek!
Kőbe vésem bele én
titkos vegyjelét...
csak éljetek...


Éljetek még!




Egyszer tollat fogtam a kezembe


Egyszer tollat fogtam a kezembe

     Benne maradt az,   - örökre...

    Mintha halkan könyörögne,

  "Ne vesd, ne dobd magad a szemétbe!"


   Akad téma, - ott hever előtted!

     Bármi jöhet, - féld a jövődet!

     Emlékszállal Szépbe szőve,

  Múzsa csókja folyvást kelőben!




Alkotó a....

Alkotó a Szeretet,
mint maga is az...
a szerelem!

Alkotó az igaz Hit,
táplál, kreatív...
sosem avítt.

Alkotó a Bizalom,
mert nagy hatalom,
hű oltalom.

Alkotó a csendes Társ,
mint jó barát,
ha melletted áll!

Alkotó a Nyugalom,
megérlel, kibont,
nem fukaron.

Alkotó a tilalom,
ritkul limlom...
nincs jobb alkalom!

Alkotó az őszi fény
csak szétgurul...
így megőrzivén!


Ki mondja meg


Ki mondja meg
hálás kinek legyek,
Miért buktat el - hálátlan
- elém lépve,
S miért kárörvend az irigy...
s min nevessen a szerény?
"A szemefény?!"

Ki mondja meg,
hogy legyek önmagam...
Az elvárások nem hidak,
- tág tévutak.
Gáncsok lyukasztják utam,
a kátyúban...

A lélek húrjain
 
A lélek húrjain csobogó dallam,
Hallgatom, amit mond
csendben, halkan...
 
A szívem ütemét dobolja lassan,
Ébredek, visszacseng...
születő dalban.
 
Testem is megrezzen, ellazul, hagyom...
Merengőn képzelem
emléked a pont!

Lelkem is dúdolgat, szolmizál, tapsol.
Merengőn kutatom
szerelmed vakon...

Kíváncsi természet izgalma nyomoz,
Ábrándos utakon
majd hozzászokom!



Lábnyomod ellopom....biztosan tudom...

Lábamra felhúzom,

Hozzád eljutok

Vershangverseny
 

Tenorok java lép eléd!
Prömier készen; és ekképp...
Vers-zene-dallam ünnepén,
Csúcson lesz minden a helyén!
 
Éneklő lélek, -  szava nagy!
Szirteknek intvén, s azoknak,
akikben a szív romlatlan...
s mindig a Szépre szomjasak!
 
Hegyorom, gerinc, és derék!
Lantosok torkán szenvedély,       (tollán?)
Parnasszus díszben, lelkesen...
Hangverseny készül, - verseké!
 
Szíveket hódít meglehet...
Tartalom és a szerkezet!
Egységbe fonja álmodat,
Hozzád ér, Te a támpont vagy!
 
Nem ront meg, nem is átkozhat...
Maradhat benned száz mondat!
Épülhet a vers temploma,
Istenhez fűz majd szent hona!




Mysty Kata: Hálánk

Amíg ide nem ér a halál...
A hálám szavakra talál...
A köszönet szavát hozza...
Ez szívem minden vágya:
Csakis a hála, a hála,
- amíg ide nem ér a halál...
S ki meg nem érti,
mi a hála!
 Mert hálánk...
a halál halála!



Mysty Kata : A vers
 
Gyönyörű a vers, szívvel olvasd el.
Gyönyörű versben, te a mennyre lelsz!
Csalódás nem ér, érintése kell!
Lelkedhez az szól, hitedért kiált!
Versszakkal ölel, Széphez hoz közel!
Olvasót, írót, a Mindenhatót!
Költemény a Nap , visz a Fény felé!
Gyönyörrel felér, katarzis a vég!






Mysty Kata : Versfa



Vers a hazám, édes otthon,
Marad örökzöld a lombod!
Mélyen alant gyökér maraszt.
Szép anyaföld ritka arany!
 
Ott áll némán napsugárban,
Ezer fényben sok románccal,
Nem szabódik, a rög is csak
leláncolja , húzza a titka!
 

Versfa-soron a rímpárok,
szép bokrosan - mint családok ...
Ölelkezők mind szeretnek,
Keresztbe ők sose tesznek!
 

A boldogság egyik legfontosabb összetevője a többi emberhez fűződő pozitív kapcsolat.


Hagyom


Szívem üzenetét hagyom, 

s hogy részemmé legyetek:

Az órák csendjét, 

a Nap fényét a levél színén 

mint zizzenést,

mint őszelő köszönést...

Időnk lassú elmenés.

Áldott titkok tiszta éjén,

Lelkem kincsét...

S hogy részemmé legyetek, 

szívem üzenetét

Hagyom.




Vallomás


Szívetek dobog most bennem...
Mondjátok, még mit lehet tennem!?
A régvolt gyerekben sebek...
Nyitottan bár, mégsem ereszt!

Meggyógyulok tele hittel:
mert versekben a rímek...
a ritmus, meg a "Hiszekegy"...
Ti vagytok, - velem mindig egyek.



Tövist terem...


Induljon a jóindulat,
kell mint egy jó fordulat!
Ha célba mást nem veszel,
Ím, csak tévútra érkezel...

Érezd magad otthon...
S velem együtt légy virág te itt,
ki viseli töviseit...
Mert a rózsa tövistelen...
Tövist terem,


Szánj meg Isten


Helyettetek nem írhatok,
helyetekben viszont megírnám...
Helyettünk beszélnek a képek,
Helyükbe gondolatok lépnek...

Szánj meg Isten minden poétát!
Egy se legyen hamis prófétád!
Amit leír formába öntve

Alázat-nyom legyen pecsétje ...
A szépség mind oly végtelen
Mint a bennünk élő értelem...

Mint a Fénytől való ragyogás,
Mint a vágytól égő zokogás.
*Finoman árnyalt örökzöld beszéd...

Minden , ami Szép, elkísérő emlék...
Ölelem, viszont hajlok le elé,
Megmozdul, zenél, szól mint szirén.


  A vers

Imádságos esti órák,
Szüljetek sok fohászt,ódát!
Szaporodjon életerő...
A vers legyen hitet vető.

Imádságos meghitt percek,
Alkossatok sok - sok szépet,
Könnyítsetek a lelkeken,
Gyors szívritmust felezzetek!

Kifakadó imádságok,
Gyönyörű szép szivárványok!
Öleljétek át az álmot,
Szeretetláng a világot!


Kincset érek


Kincskeresők között,

vándorbothoz kötött

a sorstalan közöny.


Minden marék giccses,


nincs öröm a kincsen,

Ebbe én hogy  higgyek!?


A Kincs, ha talált,

újat hogyan"fakaszt"


,- 'mi hűs Forrásra hajt!?


Szó alkotta szavad


tökéletest akar,

Formál kézben tartva.


Kincset érek, - kincsem!

Életed a kincsed,

Nem kérész az Élet!



Verssziget


Verssziget hiteget,
Hiszi, hogy, itt lehetsz.
 
Magányos terhedet,
le csak itt teheted.
 
Kék a ház fedele
 kicsiny kis eresszel.
 
Benne nagy szeretet
kincse vár, bemehetsz.
 
Csendje véd, marasztal,
Terítve az asztal.
 
Mindenkit befogad,
aki csak kopogtat.
 
Lelkedig áramol,
mert itt csak vers honol.
 


 Lélektől lélekig..


Szó ring az ajkamon...

Ringva ring, félek itt..


Megfárad a hangom,

Eljut-e lelkedig!?

Az idő lehangol,

Visszatart valami,

Bágyatag a dalom,

Tilalomfát aprít!  

Merengő Lantom,

Álmát altatom,

Pedig nem akarom,

Inkább átkarolom.



Felkelt a napom


Felkelt a napom,
Öröme ragyog.
Kitart , amint kell ,
Igazi hittel...
 
Oly jó , hogy süt ránk,
Melege átjár....
Az ősz is issza,
Magát rá bízza.
 
Kezem kitárom,
Sugár az álmom... 
Jó lenne látnom,
Mennybéli táncod! 




Láttam


Láttam a patak vizén gyöngyöző napfényt,
Buborékok ajkán ragyogva csillogott !
Ezernyi csók csobbant, cuppanás meg'itatott.
Fényladikok csodája ringott...Ringatott!
Aztán a fák közé szökött,
Legyezőként landolt kézközött
Elköltözött.

Láttam

Gondolat erdejében,
Toporog szenvedélyem,
Nap fénye résnyi rajta,
Szeretet annak arca.

Gondolat is tengerár,
Fényeső a Golgotán..
Költészet a hullámágy,
Viharban kél, sorba áll...







Kávé, s a csészém

Kávé , s a csészém,
Pipacs a szélén,
Alján még kávé,
Gyöngy és az árnyék.

Remek e látvány,
Engem meg'szánván!
Élvezet vár rám!
(Egy )kevés meg nem árt.

 



Az Örömök szökőkútja...


Az Örömök szökőkútja...
Lombjával az arcod mossa,
Gyönyöre is megengedett...
Életednek gondját, - feledd!
 
Örömöknek szökőkútja...
Ívkörén fény gyöngye surran,
Gyöngéden a lábad mossa,
Álmaidat eléd hozza!
 
Az Örömök szökőkútja...
Pezsgőn csobban, vágya szomjas,
Látványával előhívja...
Azt, 'ki szíved választott(j)a.
 



Tükör és toll

A valóság olyan tükör,
Tollba mondja, amit kürtöl;
- szaladó szél, visszhangzó part,
erdő lombja, s lenn a tócsa.
 
Tollat ragad, s azt amit lát,
Versbe szedi összes titkát.
Rigó hangján, kotta lapján,
Ahol várja mező, s kaptár...
 
Régi pennám, nem haragszol?!
Félre teszlek már tavasztól,
A múzsám is itt lesz velem,
A rímeknek nincs kegyelem.
 
Lantos vagyok, azzá lettem,
Élményekkel telik lelkem.
Szabásmintán már a kezem,
A szív formál, követhetem!
 

Új a tollam, szóra éhes,
Nyelvem hegyén íze édes.

Anyanyelvem oly szépséges,
Szókincsének sincsen vége!

Verseimnek közegében,
Lombosodik közepében.

A szándék szent, teszek érte,
Akaratom hulljon térdre.

Lantom dolga , ahogy mondják,
- tiszta forrás oltsa  szomját...

Emberi, ép, s Szép vezessen,
megmaradjon hű nemzetem!

Nőjön is fel, naggyá tegyen,
Árulója sose legyek!



Vers-beszéd

Vers lobban a lélek mezején,
Láng oson át szívek rejtekén.

Vers arat az élet tenyerén,
Szótarló marad a közepén.

Villamosra száll fel jó néhány,
Reád várnak, nincs bennük hiány.

Könyvhétre hív, hív az eleség,
Ahol vers van, nincsen éhezés...

Elébed megy, majd - ki - te se térj!
Találkozhat, szózat, vers-beszéd.

Értelmet ad, napod Fényben ég,
Holnapodra hull a királyKék.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mystynekatika2019. november 19. 15:55

@Eci: Kritikusabban! Kellemes estét kívánok szeretettel!
Kata

mystynekatika2019. november 19. 15:55

@Eci: Kritikusabban! Kellemes estét kívánok szeretettel!
Kats

Eci2019. november 19. 15:40

Drága Katám! Gyönyörű versek! Szeretettel Edit