Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én soha nem éreztem...
piroska71 2019. június 15. 20:30
Én soha nem éreztem hiányod - apám,
tündérgyermekkorom kalitkába zártad,
elrepült az élet bűzös kocsmák zaján -
stanpedlis poháron keresztül csodáltad,
fájt, ahogy azt láttam, hogy egy másik kislány
kacagva hintázik, hercegnő ruhában,
felborzolt hajamba nem ragyogott csillám,
én, a színe-hagyott koravén-gúnyámban
láthatatlan voltam, borsószemnyi, törpe,
mert az igazságod benne volt a borban,
nekem kést hagytál a szívembe, örökre,
leánygyermek-létem tiportad a porba,
piros csillagokat vittem haza neked,
te a számtan órát féldecisben mérted,
nem az ölelésre használtad a kezed,
pedig ereimen csörgedez a véred,
régen elfonnyadtak az ego-nárciszok -
borostyán öleli - úgy istenigazán,
már múltat regél a márvány-ajkú titok...
...én soha nem érzem a hiányod - apám...
Rozella2019. június 17. 10:01
... :(