Poór Edit -Eci blogja-

 

 

Szép, nagy Kerekerdőben,

Állatok összegyűltek,

Királyt és vezetőket,

Szavazni, választani.

 

Nagyon sokat vitáztak,

Mindenki csak vezető

Szeretett volna lenni,

Alattvaló pedig senki.

 

Szempontok szerint végül,

A nagy bölcs Bagoly győzött.

Azonnal megszervezték,

Kerekerdő védelmét.

 

Oroszlánok, Tigrisek,

Őrzik, majd erdeiket,

Mert gyorsak, bátrak, erősek,

Így biztonságban lesznek.

Állatok nagy többsége,

Örült, elégedett volt.

Azonban a Farkasok,

Sakálokkal szövetkeztek.

 

Acsarkodtak, üvöltöttek,

Bujtogattak, kit lehet,

Törtek királyság ellen,

Mert nem ők vezethettek.

 

Értelmük oly csekély volt,

A Bagollyal nem tudtak,

Érdemben vitatkozni,

Csak dühvel vonítani.

 

Önzőség és kapzsiság,

Harag, bosszú, marakodás,

Sakálok és a Farkasok,

Még egymást is bántották.

 

Király maradt bölcs Bagoly,

Okosságát pártolták,

Kerekerdőt megvédték,

Lakói, békében éltek.

 

Db.2019.11.

 

 

 

Ma este jön a Mikulás,

Már elküldtem a listát,

A csizmámat kipucolom,

Az ablakban had csillogjon.

 

Reggel, majd korán felkelek,

Várom, hogy benne mit lelek,

Sok – sok finom apró csoki,

Biztosan a kedvenceim.

 

Lefekszem, ma este hamar,

Meglepődik anya rajta,

Mikulást én nem váratom,

Lássa, mindig szót fogadok.

 

Becsukom a szemeimet,

Álom tündérek eljönnek,

Szárnyaikon ellebegek,

Reggel frissen felébredek.

 

Db. 2019. 10.

 

 

 

Messze, hideg északon,

Magányosan élt Apó.

Csak hat rénszarvasa volt,

És egy szán, mely megkopott.

 

Nagy pelyhekben havazott,

Tavasz, itt soha sem volt.

Lent a város fényei,

Pislogtak, mint csillagok.

 

A havas hegyek csúcsán,

Rozoga viskója állt.

Kunyhójában kandalló,

Melegséget árasztott.

 

Az öreg foteljában,

Üldögélve szundikált,

Harsonák hangjaira,

Nagy hirtelen felriadt.

 

Körülötte angyalok,

Suhantak szárnyaikon.

Ne búslakodjál Apó,

Te leszel a Télapó.

 

Sok gyerek vár odalent,

Kívánságokkal tele.

Csodálkozott Apóka,

Már rég eljött nyugdíjba.

 

Vágyott gyerekek után,

Kérést elfogadta hát.

Siettek az angyalok,

A szán, csak úgy ragyogott,

 

Aranyozott szélekkel,

Bordó, plüss betétekkel.

Leporolta Apóka,

Köpenyét és sapkáját,

 

Tükrében, igazított,

Hófehér nagy szakállán.

Derűs mosoly ült vidám,

Piros pozsgás arcára.

 

Ajándékok berakva,

Tele zsákját megfogta,

Kacsintott és bakra ült,

Rénszarvassal elrepült.

 

Db. 2019.10.

 

 

 

 

 

Süni család éhes volt,

Így hát süni elindult.

Ahogy ment, mendegélt,

Egy szép almafához ért.

 

Érett, piros almácskák,

Csak úgy mosolyogtak rá.

Tanakodott sünike,

Hogy érhetné el őket.

 

Fára mászni nem tudott,

De hasa nagyon korgott.

Fa alatt ott toporgott,

Csak rá esik valahogy.

 

Egyszer csak szép nagy alma,

Süni hátán landolva,

Egészen betakarta,

Kis süni alig bírta.

 

Jó lesz majd a családnak,

Lassan elindult haza.

Szembe jött füles mackó,

Ni csak! Guruló alma!

 

Ezzel a lendülettel,

Felkapta, sünt nem látta.

Nagyot falt belőle,

O, mily finom csemege.

 

Jaj, az almám hova lett?

Kiáltotta sünike!

Szőrös tappancs előtte,

Megrémült a kicsike.

 

Ki szólt hozzám? – kérdezte,

Mert nem látott senkit sem.

Itt vagyok a lábadnál,

Nehogy agyon tapossál!

Elvetted az almámat,

Jó falat a családnak.

Te kis sün, nem láttalak,

A nagy alma betakart.

 

Gyere, no, szedek neked,

Kárpótlásul elviszlek.

A fánál jól belaktak,

S családnak is pakoltak.

 

Sün, medve hátára mászott,

Hazáig, így cammogtak.

Sün és a medve azóta,

Lettek igaz barátok.

 

Db. 2019.09.

 

 

Élt egyszer egy anyóka,

Kinek, volt nagy tanyája,

Ültetett sok káposztát,

Ebből tartotta magát.

 

Ám, volt egy kecskéje is,

Mindig szabadon kószált.

Szertelenül falt káposztát,

Végén, alig maradt már.

 

Ej, gondolta anyóka,

Nem lesz jó, ha így folytatja.

Az udvar közepére,

Egy cölöpöt vert le.

 

A kecskéjét befogta,

Majd pórázra kötötte.

Napi adag káposztát,

Mindig köréje tette.

Így maradt fent a mondás,

A kecske is jól lakott,

És káposzta is maradt,

Mind ketten éltek, boldogan.

 

Db. 2019.09.