RapperVers

smoke86•  2021. március 17. 08:47

Olyan kor köszönt...

Olyan kor köszönt...


Olyan kor köszönt,

mikor gyanús lesz az, aki lát,

és aki gondolkodik,

és aki szabadságra vágyik...


A tisztán látás inzultust gerjeszt,

a gondolkodás provokáló,

és a szabadságra vágyás bűn...


Ez most az ő koruk...

A szemellenzőt viselőké.

Az irányíthatóké.

A szabályozottaké.


És megbélyegzik aki lát nem csak néz,

elnyomják és csendre intik a gondolkodót,

szabályokra kényszerítik aki szabadságra vágyik.

smoke86•  2020. január 2. 18:02

Egy szív vallomása...

Szervusz Kedves, remélem jólvagy, sokszor eszembe jutsz... 

Bár tudnám hogy vagy... Hiànyzol!!! De erről Te is tudsz...

Elmerengve bámulom a be-bevillanó képeket,

amit adtunk egymásnak: gyönyörű emlékeket.


Volt ami volt, ez ettől szép, tudom,

ettől csuklik meg hangom, ahogy ezt kimondom.

Még mindig könnyes szemem, ha a számra veszlek...

Nem jól van ez így... Többé nem kereslek.


Mer más utakat járunk, más az amit látunk,

mások lettünk egymásnak, és más is amit várunk.

Egy üdítő szempár, sok kedves pillanat,

pár kósza mosoly, mi Kettőnkből megmaradt.


Libabőrös leszek, ha arcod magam előtt látom,

ha hangodat hallom... kellemes, akár egy álom.

De a valóság az másról szól, ott nincs ketten, csak Én és Te, 

ott csak állok s vágyom kezed foghassam kezembe;


Hogy érezzem újra illatod, testednek rezgését,

csókodnak lágyságát, szemednek szépségét.

Hogy elmondhassam mit soha nem mertem,

Te vagy mindenem, érted eladnám a lelkem.


De nem tehetem... Rossz üzlet ez az ördögnek...

Így maradnak az emlékek, mik soha ki nem törlődnek.

Érzèsek halmaza kötnek most gúsba teljesen,

hiába mondom, már nem érint meg: Hiányzol Kedvesem.


Csak ezek maradtak, napról napra halva élek.

Egyre távolabb látlak, s tudom, el nem érlek.

Minden reggel Veled kelek, fohászkodom az ég földszintjén;

légy Boldog Drága... Csak ezt kérem... Szívemből, őszintén...


2015.

smoke86•  2019. december 20. 22:44

JUSZT

Levert hallgatókért, a színpadon juszt megállok;

Némaság ül, csak a légy zendül az esti finálén.

Szólalok most, mint rím költemény; s a sorok közt
Váró nagyérdemű szemek intenek felém.
Mond Hofi, mit ér remegő kezekben e romlott kormány?
A múltban tekingetni vajon mit is ér?
Rég megmondtad, viccesen vetve előre a jelent;
Álnok, képmutató, korrupt: s hazánk fénye borul

smoke86•  2019. december 13. 00:09

Ismert dalszövegek újragondolása...

Ákos - Átkozz el


Emlékezz rólam a nyugalom estéjén, 
Mikor pislogód csillogás érinté, 
Sziporkázzon át rajtad a teória,
Hogy magányod is árva. 

Hisz kiapadtam benned, 
Már nem óvol engemet, 
Hagysz hűvös esteket, 
Így is uralkodom feletted. 


Velem idomulsz, rajtam kiborulsz, 
Mellém kivonulsz a lényedtől. 
Hord el személyem, örülsz remélem, 
Elragadod valódat így mindentől. 


Piszkolj be, hisz elengedtél és szólj, 
Tömegeddel csatán át harcolj, 
Majd játszva hagyj el. 


Épp űrbéli a sík, 
Mit fohász beterít, 
Fogj bele, ne hátrálj el. 


S elismerésed jő az összesért, 
Viziód majdan révbe ért, 
S ott akadsz rám. 


Ahogy nemlétben imbolyogsz,
Könnyárban veszik a kép, 
Mer' mind mosolytalan épp, 


S magasztald nomenemet...







Ákos - Gyönyörű madár

Feladtam, hogy megfejtsem, 
miért tették pénzzé a muzsikát? 
Feladtam, hogy megfejtsem, 
életre törve mit ér a hitvallás?
 
Puntomra lestem a kaszást,
az angyalarcút.
Invitált otthonába be, és, 
elém kanyarult.
 
Majd suhint csak úgy, 
bazsalyogva, 
mert mertem mondani;
(szaggatottba) 
maradok, még van, még, 
még van időm. 
 
Röhejesen álltam ott
és alávetetten, 
Kolibri kezd dallamot, 
tündökölhessen, 
párkányomon.
(2019.12.Bp.)




Ákos - Érintő 


Selymes, üde és rideg,
A kékesség fönn így rebeg, 
Számos bamba pont tekintget ránk, 
A lélek épphogy ráébred. 


Bódultan, vaksin, spiccesen, 
Inalunk keresztül léteken. 
Rettegés űz, akár a sebes. 


Az ösztönök felsorakoznak, 
Idő sietve végez mulatságnak, 
Oh, ha tapinthatnál!


Ne kívánd, hogy: vegyek visszább, 
Ne mond, hogy: most baktassál, 
Oh, ha tapinthatnám.


Csorbul teljesség, a minden, 
Van még Őszinte és Időtlen,
Ügyelj arra, miként képzelegsz, 
A patás menten felnevet. 


Badárduzmás tölgyek tövébe, 
Párba karol; a most, jelenébe, 
Tovaszállunk, foszlunk hamuvá. 


Az ösztönök felsorakoznak, 
Idő sietve végez mulatságnak, 
Oh, ha tapinthatnál!


Ne kívánd, hogy: vegyek visszább, 
Ne mond, hogy: most baktassál, 
Oh, ha tapinthatnám... 


Vannak, kik tudják mi az, 
Húzódva dallamos; csak az ín az!
Vannak, kik tudják mi az, 
Húzódva dallamos; csak az ín az!
(2019.12.Bp.)

smoke86•  2019. december 11. 14:57

Ajándék a sorstól születésnapomra

Ködben az első évtized 


Bizony a ragyogó napsütésben, ott;
azon az úton, az épp újítotton, 
jártasság vezette kitaposotton,
Ott gyermek, ruháján flaszter pusztított.
 
Balga ifjú, meg nem várta fivérét;
ment inkább sokadalommal karöltve, 
az úton át, busz mögül kilépve,
Tettére fizetségül adta ki vérét.
 
Szerencse vagy Isten műve - túlélte,
másnap vígadalom az ispotályban,
s a fiú tizedik évébe lépett.
 
Hálával tartozik jövőnek - úgy vélte,
addigi emlékei elvész homályban,
s új világba, de régi testben ébredt.