tigris250 blogja

Vers
tigris250•  2015. november 20. 08:23

Zokogó angyalok

Fekete fellegek takarják a Napot
Hallottad a Sátán mekkorát kacagott?
Harsányan jelezte a rút démonoknak
hogy lenn törött szárnyú angyalok zokognak.

Mert erőszakot szült immár a gyűlölet,
s lám mocskosabbnál mocskosabb bűnöket.

A sötétség ura nem vágyik a fényre
s fekete köntösét nem festi fehérre.
Zokogó angyaltól ne remélj védelmet,
nem enyhít csontokig hatoló félelmet.

A félelem ellen a hit egy jó fegyver,
Imára kulcsolt kéz - s a rosszat feledd el!
Így lesz az átokból remény szerint áldás
Ragyog majd a napfény, s az lesz a megváltás.

tigris250•  2015. november 13. 12:35

Amíg lehet 2.

Lassan építette múltad jelenedet
Jövődet szétfolyni jobb ha nem engeded.
Tanácsok közt mindig elveszik a lényeg:
hogy az életedet egyedül te éled.
Te tudod csak mi az életed nagy álma,
s milyen boldog lennél, ha valóra válna.
Tegyél érte még ma, mert az idő drága!
Ragadd meg a napot, s nem éltél hiába!

tigris250•  2015. november 9. 18:36

Amíg lehet

A múlt már nem épít
a jövő még várhat.
Ragadd meg a jelent,
és élj csak a mának!

Rövid ez az élet,
használd ki, míg lehet!
Hidd el, támogatja
legvadabb tervedet!

Ne hallgass te másra,
ez a te életed!
Miért születtél meg,
hogyha nem élvezed?

Miért építgetnél
szenvedésből várat?
Ragadd meg a jelent,
és élj csak a mának!

tigris250•  2015. augusztus 7. 17:17

Sorskerék

Ülünk a sors kerekén
ma te örülsz, holnap én.
Kapálózni nem való
a szerencse forgandó.
Számolatlan vagyonod
jól eltékozolhatod.
Ha unod már ínséged,
Fortuna kisegíthet.
Az is lehet: leckét kapsz,
ha nem tanulsz: megbukhatsz.
Keserves a pótvizsga,
újrakezdés nem ritka.
Végtelen a történet,
és bármi megtörténhet.
Forog a sors kereke,
hol oda,...hol ide.

tigris250•  2013. szeptember 7. 16:03

Láthatatlan

A sötétben botorkálva-mint kinek nincs hite-

Felmerül bennem a kérdés.

Hogy kerültem ide?

Oly hatalmas,mint egy barlang

jelzőtábla nincsen

Nyirkos kézzel szorongatom

letört sors-kilincsem.

Pásztázom a bizonytalant

riadt,könnyes szemmel

hiába sikolt a szívem

bátornak kell lennem.

Lépnem kéne,de valami

visszatart az úton

Felnéznék,de már nem merek,

Ha pallos,hát sújtson.

Valahol egy kígyó sziszeg

megtörve a csendet

Ki mondja meg nekem végre,

hogy most merre menjek?

Hirtelen a messzeségből

vakító fény árad,

s hátam mögött hűs fuvallat:

nagy forgószél támad.

Majd kezemet megérinti,

mint apró tollpihe,

s kivezet a sötétségből

Isten láthatatlan keze.