Verseim

 Mint az élet
kivetítő vászna,

úgy nézem az eget,

szemeimből fény jön ki,

s vetítem rá.

Néma gyaloglás,

nagy vágyak fejben,

sugárzik belülről kifelé,

megyek ég alól befelé.

Vágy vetítés. Csillagokra nézek,

s amit szeretnék, azt oda képzelek.

Mint földi rablánc,

lábam tart a földön,

de fejem felfelé húz,

ő, aki menni akar

saját maga után.

A szív is menne,

de maradnia kell,

lábakat kell éltetnie,

s a most feszülő testet

- ég és föld között -

tartania kell, cipelni terhet.

Majd aludni, fehér plafon

alatt, fáradtan vágyakkal fűtve,

szem-lecsukásig kitartani,

s holnap kezdődik újból.

2019.09.16

A remény gyár
rendben van,
mérsékelt
az üzemelés:

rendesen dobog,
cél a hegy csúcson,
az ember pedig
a célja felé robog.

Lépésről lépésre,
út van és lesz
a múlt feledésre.
(Örökre.)

2013.03.05

Egy hegyen vándoroltam,
- Talán az Alpokon, vagy másikon: nem tudom.

Csak mentem barna ruhában, csuklyát föl hajtva,
Békésen, bottal, a világnak semmit mondva,
De az emlékeim kibontva.

A havasban, az erdő felől farkas jött,
Egyedül, sunnyogva, vicsorgása látszata
Gondolatban fellökött.

Már vagy talán öt méterre tőlem megállt,
Békés lett, de utamból el nem állt.

Az ég borús volt, megnyílt az ég fölötte,
A rózsaszín fény sütötte, körülötte.

 ( Megszólaltam:) Tudom ki vagy, azt is, hogy mi vagy.                          
                                Mond te farkas, mi nem hagy?                           

Nőstény farkas volt ezt tudom, tekintete mindent elárult.
A ki nem mondott szavaitól elmém elborult.

Az égbolton a rózsaszín fény kihunyt,
Majd a farkas tovább állt, a folt beborult.
( Mondandóját elmondta. )

Nyájas a lelkem, szívem gyerek,
Tudom ki volt, és ki lesz.

Emberség az állatban.
Elgondolkodtató...

2012.10.25

Talán a hold ragyog,
Holnap útra kelek gyalog.

Zarándokolok,
Kavicsban esetleg elbotlok.

Nem vagyok hívő,
Csak rég nem járt nálam nagy ő.

Gondolat ragyog,
A száj néma, de gagyog.

Mormol szívem,
Nyugtalan lelkem.

Valami megcsillant,
A józan ész elillant.

De vissza jött,
És megbökött.

" Hé, nyugalom,
Mi ez a buzgalom?

Hirtelen valamiben hiszel,
És engem ki visel?

Számok, logika, valóság,
Ugye nem barátod a válság?

Túl reagálod,
Túl kreálod.

Két szép szemért,
Azért a testtért?"

Ó, te kedves józan ész,
A búsba már mikor mész?

2012.06.15

22:31

http://szemanversek.blogspot.hu/2012/06/szeman-janos-remeny-gagyog.html

Halak, halak!
Vízben élők
És mélyen félők!
Sötét zugban barangolók
Alagút Kutatók!

A víz mérgezett!
Gyertek a földre
De ne essetek térdre,
Mert még visszatérhettek
Az odútokba visszamehettek!

Növesszetek lábat!
Alkossatok magatoknak tüdőt,
S hozzatok magatokkal lepedőt!
Lehet hogy nyár van
De este hideg van!

Gyertek tovább, éljetek!
Hogy vizetek meg ne öljön
Hogy e betegség megdőljön!
Minden vízi lény,
Jó és rossz egyén:
Jöjjön....

2012.05.27 20:04

http://szemanversek.blogspot.com/2012/06/szeman-janos-halak-gyertek-ki-vizbol.html