Seb zárások

Seeman•  2019. november 16. 17:15

Fel kell tépnem a sebeket.

Nem lehet őket összevarrni,

Mert mocskosak.

Kutatnom kell bennük,

Muszáj látnom,

hogyan zárom le őket.

Muszáj megtudnom,

Nem maradt semmi,

Ami majd megakar rohadni

Kínok és bűnök alatt. 

Megtudni, hogy minden rendben,

Hamis képeket nézegetni rólad,

Magamban őrzött csalóka képeket,

Melyek nem tükröznek valóságot,

Hanem csak léteznek,

Mint szeretett, dédelgetett álmok,

S ahogy kis gyereknek szeretett plüssje, 

Úgy bennem kamu bábod volt

nekem a megtestesült

Gyönyörű kipusztító entitás.

Érzéseim szívkamra falba

zárt ereklyék, melyek 

örökké maradnak,

Ám mégis eltűnnek.

Húsba gyógyulnak,

Örökké velem lesznek,

Mégis mindet elfeledem.

Idővel majd némán, feltűnés

nélkül részt alkotnak velem,

Tudatból kikopnak,

S majd az én időmből

Többé nem lopnak.

Soha többé.

Soha többé.


2019.11.16


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Seeman2019. november 26. 07:53

@kicsisara: örülök neki :)
@skary: :)
@smoke86: örülök neki, köszönöm hogy itt jártál :)
@R3ventlov: pontosan sajnos, majd idővel azzá lesz...

R3ventlov2019. november 18. 10:49

Ez a seb sohasem gyógyul, csak idővel bezárul egy élő zárványba... örökre ott marad egyre mélyebben, de elválaszthatatlanul a részünkként...

smoke862019. november 16. 21:06

Érdekes, túlságosan is az...és nagyon igaz...engem megvett ez az írásod...gratulálok hozzá

skary2019. november 16. 17:58

hááááááááááááááááááááááááát...nemtom :)

kicsisara2019. november 16. 17:32

Tetszett!