Töredék

janus•  2024. február 3. 09:36  •  olvasva: 32

 

Leült, elfáradt az értelem,

körötte zsong, lábujjhegyre áll

az ostobaság, és légvalót kreál.

 

Igazság nyüszít, az ég dörög,

szitkot, gúnyt  szórnak a fellegek,

szivárványt fekete tusból festenek.

 

A hatalom ujjában tövis a becsület,

befedi a gyulladt, sárga genny,

beteg ez a kor, értelem, aludj, pihenj!

 

Elszáradt hit magját por fedi,

nincs langy eső, nincs áldott fény,

tört üveg ég alatt vérben ázik a remény.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2024. február 6. 12:12

@Mikijozsa: @szalay: Sziasztok! Köszönöm, hogy itt voltatok! :)

Mikijozsa2024. február 5. 10:03

A száraz - sivatagi hit, (szentelt)víz nélküli keresztvetés, s itt jön a képbe -
Ki mint vet, úgy arat..." "Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet" (Galátziabeliekhez írt levél 6:8). nagyon igaz

szalay2024. február 5. 08:45

Teljesen igaz!! üdv István