Toni11 blogja

 

A gazdátlan szolga

 

Szabad a lélek. Míg a test él,

Korlátlan úr felette

S örök marad, bár elenyészik

A föld porába vetve.

 

S a test, a lélek hű szolgája,

Kész mindig a parancsra;

De jaj! ha őt még életében

Gazdája cserbe' hagyja.

 

Sürög-forog, tesz-vesz serényen,

Mint azelőtt, naponta.

De fáj, hogy nincs, ki megdicsérje,

Ha jól végezve dolga.

 

Bús sóhaját utána küldi,

Ki elment más hazába,

Csak vár, csak vár, hogy visszatérjen,

De hajh ! hiába várja.

 

Az én lelkem is cserbe' hagyta

Testem' még életében,

Ott virraszt sírodnál szünetlen,

Fiam, letört reményem.

 

Testem pedig, az árva szolga,

E bús magányt úgy unja

S gazdáját napról-napra hívja,

Hogy visszatérjen újra.

 

De hasztalan, mert a hová szállt,

Nem tud megválni onnan

Én Istenem, de nagy erő van

Egy apró sírhalomban.

 

Szabados Ede: 1867 – 1930

 

Der herrenlose Diener

 

Die Seele ist frei. Bis der Körper lebt,

ist der totale Herrscher

‘d es bleibt für immer, auch wenn vergeht,

als Staub hier auf den Erden.

 

Der Körper ist der treue Diener,

immer auf Befehl bereit;

aber leider! Wen er auch noch lebt,

sein Meister lässt ihn im Leid.

 

Er hetzt und spinnt, macht und kauft fleissig,

nach wie vor und das täglich,

doch es tat weh, dass ihn niemand lobt,

wenn es fertig war, zeitlich.

 

Leidiger Seufzer schickt er ihn nach,

wer in anderes Land ging,

wartet ‘d wartet, dass er zurückkommt,

doch, das Hoffnung ist gering.

 

Auch meine Seele las mich im Stich,

doch mein Körper lebte noch,

dort wacht er ewig an deinem Grab,

mein Sohn ‘d, die Hoffnung wegkroch.

 

Und mein Körper, den Waise Diener

im Einsamkeit, langweilt sich,

und er ruft seinen Herrn Tag für Tag,

um wiederzukommen bit't.

 

Doch ist nutzlos, denn dort, wo ist, er

kann sich nicht weg zügeln,

oh mein Gott, so große ist der Macht

in einem kleinen Grabhügel.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Családi élet

 

Oh be áldott a családi élet,

Lelkünk benne mindig újra éled:

Valahányszor sors vagy ember bántja,

Visszatér ott kedve, vidámsága.

 

Életharczán, hogy ha sebet kaptunk,

A családban mindig van balzsamunk:

Melylyel gyógyitgassa a vert sebet,

S ápolásán csakhamar beheged.

 

Mi is volna a világon egyéb —

Mely enyhitné az élet keservét:

Mint a hü család s a kedves otthon,

Üde forrás ők e sivatagon!

 

S a mikor leszabni kezd a napunk

És mi eltörődve összehullunk:

A halálos ágy is megkönnyebbül,

Ha az ő szerelmök vesz ott körül.

.

Istenünknek áldott intézménye!

Üdvödnek ne legyen soha vége:

Mig az ember ezt a földet lakja:

Légy te jó nemtöje és vigasza!

 

Dénes József: 1834 – 1910

 

Familienleben.

 

Gesegnet ist das Familienleben,

unsere Seele drin neu erleben:

wenn das Schicksal, der Mensch ihn verletzt,

die Stimmung und Freude wird neu besetzt.

 

Im Kampf ums Leben, wenn verwundert sind

den Balsam dort immer da bereitliegt:

um die verletzte Wunde zu heilen,

dass deine Verletzung schnell vernarben.

 

Was wäre noch in der Welt, was mindert

und die Bitterkeit des Lebens lindert:

als eine Familie ‘d ein Zuhause,

ein frischer Frühling in dieser Flause'!

 

Und wenn wir den letzten Tag verdammen

und wir brechen resigniert zusammen:

Sogar das Sterbebett wird erleichtert,

wenn von seiner Liebsten wird begleitet.

 

Von unserem Gott gesegneten Händen!

Mögen deine Seligkeit nie enden:

Solange der Mensch dieses Land bewohnt:

Sei sein Hirte und an Trösten gewohnt!

 

Fordította: Mucsi Anta-Tóni

 

Sietős út

 

Hold jön fel — nem érünk rá várni,

Virág int, — nincs időnk megállni,

Boldogok vagyunk, — de hiába,

Nem érünk rá a boldogságra.

 

Talán egy szép reménység csábít?

Távolabb szebb csillag világít?

Vagy édenkert lesz a világból,

Ha gyorsan «holnap» lesz a má-ból?

 

Oh, dehogy! — csak előre törve,

Türelmetlenül járunk körbe,

Hogy majd elszédülünk belé —

Úgy rohanunk a sír felé.

***

Czóbel Minka: 1855- 1947

 

Eilige Weg

 

Der Mond geht auf – ist kein Aufenthalt,

die Blume winkt: – keine Zeit zum Halt,

wir freuen uns, aber ist vergebens,

wir haben kein Freud an Erlebens.

 

Vielleicht lockt eine schöne Hoffnung?

In den Stern leuchtet die Verlockung?

Der Welt ist eine Garten Eden,

wenn den heute zum Morgen drehen.

 

Ach nein! – Nur einfach vorwärts zwängen,

wir tun uns nur ruhelos, drängen,

dass uns darin auch noch schwindlig wird –

’d eilen ins Grab, wie ein Thunderbird.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Az én múzsám.

 

Az én múzsám nem a nagyvárosoknak

Kábító, fülledt légkörében él,

Nem jár zsúrokra és lóversenyekre

S csiklandozó témáról nem beszél.

Szecessziós, feltűnő frizurába

Nem göndöríti éjsötét haját

S egészségtől pirosló tiszta arcza

Krémet, rizsport, illatszert sose lát.

 

Az én múzsám még nem fásult kedélyű, —

Szelíd, őszinte kis magyar leány,

Ki még el-eltud ábrándozni néha

A fülemile csattogó dalán;

A léha, pajzán flirt helyett szivében

A szerelemnek Vesztalángja ég,

Honszeretet se ósdi még előtte

S imádva ejti hőseink nevét.

 

Az én múzsám a természet leánya,

Imádja az erdőt, mezőt, hegyet,

Csapongó lelke gyakran végig szárnyal

A délibábos rónaság felett.

S ha, kedve telvén, felcsókolja olykor

A tündérszőtte délibábokat,

Ám édes álmot álmodozni mégis

A Bükk aljára visszalátogat.

 

Az én múzsám nem a nagyvárosoknak

Kábító, fülledt légkörében él,

Hanem a Búkknek vadvirágos alján,

Hol ősregéket súg az esti szél.

Évszázados fák, várromok körében

Romantika mezébe öltözött:

Azért féltem, hogy árván fog maradni

A mai modern emberek között.

 

Rákos István: 1867 – 1940

 

Meine Muse

 

Meine Muse lebt nicht, in von Großstädten,

berauschender und schwülen Umgebung.

geht nicht auf Partys und an Pferderennen

‘d spricht nicht über einen spannenden Sprung.

In Jugendliche auffällige Frisur

lockt sie niemals ihr Mitternachtshaar nicht,

‘d ihr schönes Gesicht strahlte vor Gesundheit

Salbe ‘d Parfüm meidet sie immer schlicht.

 

Meine Muse ist noch nicht so lethargisch –

ein sanftes ungarisches Mädchen halt,

wer noch manchmal noch wunderschön träumen kann,

auf das klingelnde Lied von Nachtigall;

anstatt freche Flirts in dem Herz immer noch

Verlust der verlorenen Liebe brennt,

der Patriotismus in sie immer noch pocht

‘d die Namen unserer Helden noch kennt.

 

Meine Muse ist die Tochter der Natur,

sie liebt den Wald, das Feld und die Berge,

ihre flatternde Seele schwebt überall,

über die Luftspiegelung der Ebene.

Und wenn sie manchmal nach der Herzenslust küsst

die Feen gewebten Fata Morganas

doch noch auf einem süßen Traum zu träumen,

sie kommt ja zurück in den Buchenwald.

 

Meine Muse lebt nicht in von Großstädten

Berauschenden und schwülen Umgebung.

Sondern mit Wildblumen vollen Buchenwald,

wo der Abendwind weht von der Festung.

Zwischen den alten Bäumen und Burgruinen

im Romantik Hemdbluse bereute:

Ich hatte Angst, dass sie als Waise dablieb,

unter den modernen Menschen von heute.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

A magyar földmiveshez

 

Kérges tenyérrel, barna arccal

Ki jársz a kékes magyar ég alatt,

Ahol a róna halk lehellete,

Miként az Isten lelke, oly szabad:

Kézcsókra küldöm hozzád lelkemet,

Köszöntelek magyar nép tégedet.

 

Fehér lakocskák sorba-rendbe

A Tisza-Duna partján s gyűrt habok,

Amelyeken édesded-titkosan

Bogárszemü magyar lány andalog…

Más tájakon az ég is bús beteg,

Hogy ilyet ottan nem teremthetett.

 

El-elfelejtem szűk hazámat

S székely fajom, a pártos hősi vért,

A zúgó erdő fenyőszálait,

Világszép lányok díszes seregét,

El-elfelejtem csöndes kis lakom

S lelkem Dunánknak tükrén ringatom.

 

Mélységes lelkeden merengek

Szabad magyar nép, vérem, nemzetem.

Kísérem izmos, dolgos két karod

S szemeim rajta megpihentetem…

Egykor lehozta a hír csillagát,

Most békén alkot boldogabb hazát.

 

Mind bajnoka a nemzetügynek,

Ki hű szivével küzd, előre tör,

Aki családot alkot és szeret

S féltett e kincse –mind, mind nemzetőr.

S nemes faj erre a magyar, nemes,

Az arca bátor, lelke egyenes.

 

Bányája nincsen szerbe-számba

Kárpátokon a lankás bérc alatt,

Dolgos kezéből s lelke mélyiről

Ejt nála kincset minden pillanat.

 

Kemény munkára jár ki néki bér

 

S nem céda lelkű, tiszta, hófehér.

 

… Kérges tenyérrel, barna arccal

Sürögj magyar a magyar ég alatt,

Hisz élni nékünk addig érdemes,

Míg szép honunk is boldog és szabad…

S hogy az legyen, az Úr azért adott

Kékebb eget itt s fénylőbb csillagot!...

 

Tarcsafalvi Albert: 1856-1926

 

An den ungarischen Bauern

 

Mit borkige Hand, braunen Gesicht,

der unter der blau Ungarn Himmel geht,

wo der sanfte Atem des Brachfeldes

wie der Seele des Gottes so frei lebt:

für Handkuss sende dir meine Seele,

seid ihr gegrüßt, ungarische Pfähle.

 

Weisse Häuschen stehen fortlaufendkleines-

an den Theiss-Donau-Ufern, mit Schaum,

auf dem Fesche, heimlich liebkosende

Ungarn Mädchen singen hinter dem Zaun.

In fremden Ländern ist der Himmel lahm,

dass er so etwas dort nicht schaffen kann.

 

Vergesse mein kleines-enges Land,

meine Szekler Rasse und Heldenblut,

die Tannenzweige des tosenden Waldes

geschmückte wunderschöner Mädchenhut,

vergesse mein ruhiges kleines Haus

‘d wiege meine Seele in Donau aus.

 

Betrachte deine tiefe Seele,

freie Ungarn Folk, mein Blut, uns mein Volk.

Betrachte deine zwei starken Armen,

‘d ließ die Augen darauf ruhen, gewollt …

Dereinst hat den Stern der Nachricht gebracht,

jetzt schafft in Frieden ein glückliches Land.

 

Alle Verfechter für die Nation,

wer mit treuem Herzen kämpft, voran bricht,

wer gründet und liebt eine Familie

Angst hat für den Schatz – als Nationalgardist.

die edle Rasse, dafür, die Ungarn,

sein Gesicht mutig, die Seele Freiheitshungern.

 

Keine einzigen Bergwerke im Land

in den sachten karpatischen Bergen,

aus der fleißigen Hand ‘d aus der Seele,

jeden Moment kann er Schätze ernten.

Er wird für harte Arbeit auch bezahlt,

mit reinem Seele, ohne Vorbehalt.

 

… Mit borkige Hand, braunen Gesicht,

tummeln dich aus Ungar, bis du hier bist,

nur dahin lohnt sich für uns zu leben,

bis unseres Lands glücklich und frei ist …

‘d, damit es auch so wird, gibt der Herr Gott

Blaue Himmel 'd helle Sternen als Jackpot! …

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni